Volt egyszer egy nagyapa és nagyanya. Szerényen éltek, nem engedtek meg maguknak fényűzést. Kis házuk volt, közönséges bútorokkal. És csak egy öröm volt számukra – a televízió, amelyen a nagyanya sorozatokat nézett, a nagyapa pedig futballt. És egy este, amikor a tévé híradót közvetített, a nagyapa érdekes történetet hallott. Kiderült, hogy a városban, a piacon, csodareépát árulnak, amely nagyon-nagyon nagy lesz, és amikor megérik, teljesíti az óhajtásokat.
Nagyanya, hallottad, mit közvetítenek a tévén?
Kérdezte a nagyapa fellelkesülten.
Nem, nem hallottam. De mi van ott?
Kérdezte a nagyanya lustán.
Kiderült, hogy a városban, a piacon csodareépát árulnak, amely óriási méretűvé nő és teljesíteni tudja az óhajtásokat!
Mesélte el a nagyapa csodálkozva.
Menni kell a piacra, venni kell a magokat és ültetni kell belőlük sokat. Akkor sok-sok óhajtást tudunk megfogalmazni, és mindegyik teljesül.
Ó, micsoda csodák! De ilyen előfordul?
Csodálkozott a nagyanya.
A XXI. század van, öregem, sok minden előfordul!
Gyorsan válaszolt a nagyapa és kezdett készülődni.
Reggel elmegyünk a városba és megkeressük ennek a reépának a magjait.
Reggel lett. A nagyapa és nagyanya beültek az öreg Opeljükbe, amely a tizedik próbálkozásra indult, és elindultak a csodareépáért. Hosszan utaztak, megállásokkal, és végül megérkeztek. Parkoltak az autójukkal a piac közelében és elindultak keresni.
Halló, nem tudnátok-e mondani, hol árulnak itt csodareépát?
Kérdezgették az eladókat minden standon.
Sehol nem voltak magok, csak egy fiú kérdezett halkan:
Reépára van szükségetek?
Igen, de csodareépa magjára van szükségünk, nem közönségesre.
Válaszolt a nagyapa.
Nálam van, maradt öt mag. Vesztek?
Persze!
Örültek a nagyapa és nagyanya.
A magokat a legbiztonságosabb helyre téve, a nagyapa és nagyanya hazaindultak. A tizedik próbálkozásra indították az Opeljüket, és néhány óra múlva végre megérkeztek.
A következő nap reggele jött. A nagyapa és nagyanya korán felkeltek, elmentek a kertbe, felásták az ágyásokat és ültetett öt magot.
Az idő múlt, de a reépa egyáltalán nem nőtt.
A nagyapa és nagyanya körülmentek és így szóltak:
Becsapott az eladó a piacon!
És hirtelen, sok nap múlva, egy kis hajtás tört fel a föld alatt. Olyan gyorsan kezdett nőni, hogy nem telt el egy hét sem, amikor a csodareépa óriássá nőtt.
Nos, nagyanya, talán ki kell húzni?
Javasolta a nagyapa.
Ó, nem tudom, nem sietünk-e? Talán még várjunk?
Válaszolt a nagyanya.
Így döntöttek, hogy várnak.
Minden nap a nagyapa öntözi a reépát, és halkan suttog:
Nőj, reépa, óriási-nagyszerű!
Néhány nap múlva a nagyapa úgy döntött, hogy kihúzza a reépát a földből. Elmentek a nagyanyával a kertbe, húznak, de semmi sem működik.
Ó, micsoda baj!
Sóhajtott a fáradt nagyapa.
Hogyan húzzuk ki?
Talán kérjünk segítséget valakitől?
Kérdezte a nagyanya.
Nem szabad, hogy sokáig nőjön itt. Én már megfogalmaztam az óhajtást, és gyorsan teljesítenie kell azt.
Sokáig gondolkodtak a nagyapa és nagyanya, és úgy döntöttek, hogy meghívják a szomszédot segítségért. Húznak együtt, de nem tudják kihúzni.
Halló, meghívhatnám a fiamat?
Kérdezte a szomszéd.
Talán ő segíthet nekünk?
Jött a fiú, megvizsgálta a helyzetet, és azt mondta:
Nem fog működni. Erősebb segítséghez kell fordulnunk – az erdei állatokhoz. Nagyobb erővel rendelkeznek, és segíthetnek nekünk kihúzni.
Mivel a szomszéd fia erdészként dolgozott, kapcsolata volt az állatokkal. Elment az erdőbe segítségért és hozott magával egy medvét. Húznak mindannyian, a medve az összes előtt. Morgat, lábával csapkod, de nem tudja kihúzni.
Akkor a medve javasolta, hogy hívjanak farkast – ő az erdőben szintén az erősebb állatok közé tartozik, talán együtt sikerül.
Jött a farkas, elűzte mindenkit az üvöltésével és azt mondta:
Nem kell segítséget nyújtanom, ti gyengék vagytok. Most megmutatom, hogyan kell a reépát kihúzni.
Megragadta a farkát a tetejénél, üvöltött és húzott… De nem sikerült, csak a földre esett és az orrát ütötte.
Tudom, ki tud segíteni nekünk!
Pihenés után hirtelen eszébe jutott a farkasnak.
Halló, hívjuk meg a rókamat, a barátnőmet. Ravasz, fantáziája és ötletei vannak, talán segít nekünk. Elment a farkas a róka után, és az úton elmondta neki, hogy nem tudnak megbirkózni ezzel a csodareépával.
Futnak, futnak a farkas és a róka az úton, és a róka gondolkodik:
Nem szabad, hogy a nagyanya és nagyapa megkapja ezt a reépát! Magamnak kell megtartanom és saját óhajtást megfogalmazni!
A róka persze senkinek nem mondta meg gondolatait, és úgy tett, mintha nagyon próbálna kihúzni a reépát.
Eljött az éjszaka, a nagyapa és nagyanya az összes állatot meghívták az éjszakára, hogy másnap reggel korán hozzáfognak a csodareépa kihúzásához. A rókamat egy puha párnára fektették, hogy kényelmesebb legyen, a farkas pedig a folyosón egy fotelben feküdt, összecsavarodva, a medve pedig mellette a padlón terült el.
Mindenki elaludt, csak a róka nem alszik. Egy csodálatos terv érlelődött az agyában. A róka felvette a telefont, tárcsázott az MCS szolgálat számát, és mentőket hívott. Jött egy egész brigád egy óriási traktorral, amely egy perc alatt kiásott a reépát. Felrakták a reépát a pótkocsira, és elvitték a róka otthonába.
Reggel a nagyapa és nagyanya felkeltek, felkeltették a farkast és a medvét, elmentek a kertbe – de a reépa ott sem volt.
Így csalta meg a róka a nagyapát és nagyanyát, és magának vette el a csodareépát. De a reépa nem bizonyult varázslatosnak, hanem közönségesnek. Vagy talán a reépa csak a jó és becsületes emberek óhajtásait teljesíti?
