Minden iskolás számára, az első osztályostól a végzősig, a kedvenc iskolai időszak a szünidő. Az őszi, téli, tavaszi és különösen a nyári. Az első őszi szünidőt a gyerekek a legjobban várják. Hiszen a hosszú nyár után egyáltalán nem akarnak tanulni kezdeni.
Az őszi sár az ablakon kívül egyáltalán nem akadály ahhoz, hogy jól pihenjenek a barátokkal. Korán sötétedik, az év elején rengeteg az óra, és még több a házi feladat. Ezért a szünidő előtti utolsó napok nagyon lassan telnek. Mert minél többet várakozunk valamire, annál nehezebb megvárni.
Gosa ötödik osztályos. Már elég jól ért a matematikához, az orosz nyelvhez, az irodalomhoz és a történelemhez. És persze szereti a tanulást, de a szünidőt mindig jobban várja, mint a többi gyerek.
Minden évben egy héttel a szünidő előtt Gosa készít egy speciális naptárat, amelyen jelöli, hány nap telt el és hány van még hátra. Ez az év sem volt kivétel. Az óriási naptár az A3-as papíron közvetlenül a fiú ágya fölött függött, hogy minden reggel, amikor felébredt, jelölhesse az új nap érkezését, amely közelebb hozza a várt ünnepet.
Jól emlékezett, hogy tegnap este az alvás előtt megnézte a naptárat és rájött, hogy holnap az utolsó nap a pihenés előtt. Gosa ezt az éjszakát nem tudott aludni. Fejében már pörgött holnap eseményei, amikor utolsó alkalommal megy az iskolába a szünidő előtt, meglátja a tanárokat és néhány barátot, és azután…
Hangosan és tisztán szólt a reggeli ébresztőóra. Gosa először még egy kicsit szeretett volna maradni az ágyban, de amikor eszébe jutott, hogy ma milyen nap, azonnal felébredt és vidáman elhagyta a szobát. Ma semmi sem tudta volna elrontani a hangulatát, sem a házimacska, amely megharapta a lábát, sem a reggeli alatt kiömlött tea.
A reggeli teendőket befejezve Gosa összepakolta a táskáját, utolsó alkalommal felöltözte az iskolai egyenruhát, és már indult volna az iskolába, amikor úgy döntött, hogy egy pillantást vet a kedvenc naptárjára. Amikor belépett a szobájába, meglepetésére azt találta, hogy a naptár nincs a falon. Gosa kiáltott az anyukájának, aki teát ivott a konyhában:
Anyukám, nem tudod, hova tűnt az én naptáram?
Milyen naptár, Gosa? — válaszolta az anyuka — Siess, már majdnem kilenc óra van, megint késni fogsz az iskolából.
Gosa nem vitatkozott az anyukájával, de a naptár eltűnése nagyon furcsa hír volt számára. De még ez a hír sem tudta elrontani a fiú hangulatát. Mosolyogva elhagyta a házat és az iskola felé indult.
Az iskolai nap szokatlanul hosszúnak tűnt. Az órák követték egymást, és csak egy gondolat melengette Gosát az egész idő alatt: „Még egy kicsit és szünidő. Még csak egy kicsit.
