Egy kis, de nagyon szép városban élt egy család: András apa, Anna anya, és a lányaik, Lilla és Emília. Amikor a lányok még kicsik voltak, a család nagyon összetartó volt. Anya és apa mindig két lányról álmodozott, és amikor vágyuk valóra vált, nem tudtak betelni a boldogságukkal. A családban gyakran rendeztek ünnepeket, anya süteményeket sütött, és esténként az egész család összegyűlt a nagy, világos szobában. Az egész család vidám teázásokat tartott.
Télen az egész család elment szánkózni a dombra, nyáron a folyóhoz mentek fürödni és tollaslabdázni. Ősszel mindenki beült az autóba, és elmentek az erdőbe gombászni, tavasszal pedig virágokkal ültették tele az egész udvart, amelyek egészen őszig virágoztak. És így is éltek volna tovább, örömmel és szeretettel, ha egy szép napon…
Reggel semmi sem jelezte a bajt. A gyerekek elmentek iskolába, anya és apa munkába, és amikor hazatértek, furcsa táviratot találtak a postaládában: „Megyek. Várjatok. Jadviga néni
