Ez a történet egy kis udvarban játszódik, amelyet többemeletes házak vesznek körül. Az udvar közepén egy gyermekjátszótér volt felépítve, ahol szívesen játszottak az ezen és még a szomszédos utcán lakó összes gyerek.
Az utcán mindig hangos volt, mert a helyi gyerekek szerették az udvarukat. Mennyi minden volt itt: körhinta, csúszdák, sok létra, még egy kis futballpálya is, ahol a fiúk labdáztak.
Csak egy dolog bosszantotta mindenkit: a hinta, amelyet a gyerekek a legjobban szeretnek, csak egy volt.
Nos, ismert dolog, hogy a gyerekek számára a hintázás a legjobb, amit az utcán lehet csinálni. Ezért mindenki megpróbálta először elfoglalni a hintát és minél tovább rajta maradni. Emiatt gyakran vitákra kerül sor a gyerekek között. Az idősebbek pedig először foglalták el a hintákat, és nem engedték a kisebbeket hintázni. Így a hinta helyett örömöt csak csalódást okozott.
Egyszer még komoly vita is kitört a gyerekek között, ahol egy fiú megütött egy másikat azért, hogy ő foglalhassa el először a hintát. Ekkor a szülők összegyűltek az udvaron, és megbeszélve egymás között, úgy döntöttek, hogy teljesen eltávolítják a hintákat a játszótérről.
Ezek a hintaágyak csak kellemetlenséget okoznak, a gyerekek miatt veszekednek. Jobb, ha egyáltalán nem lesznek. Erre döntöttek.
A gyerekek megtudták, és a legtöbben szomorúak voltak erre a döntésre. Az idősebbek azt javasolták, hogy felváltva kell hintázni, még homokórát is találtak és felszereltek az egyik hintára, amely pontosan öt percet mért.
Így történt. Mielőtt valaki felült volna a hintára, megfordították az órát. A gyerek addig hintázott, amíg az utolsó homokszemcse le nem esett az órából. Közben már hatalmas sor alakult ki azokból, akik hintázni szeretnének.
A gyerekek még egy időmérőt is választottak, aki figyelemmel kísérte, hogy senki ne hintázzon hosszabb ideig, mint amennyit megengedett. Aki már hintázott, helyet kellett adnia a sor következő gyerekének.
Így minden vita elült, mindenki sikeresen hintázhatott, mert ennél jobbat nem lehetett kitalálni.
De Pasha fiú nagyon elégedetlen volt ezekkel a szabályokkal. Ezért megkérte szüleit, hogy vigyék őt a faluba a nagyszüleihez, és építsenek neki ott hintákat. Akkor ugyanis annyit hintázhat, amennyit csak akar.
Az apja megvásárolt egy szükséges szerkezetet az üzletben, és amikor jött a hétvége, Pavlikkal elmentek a faluba.
Az apja a nagypapával egész nap dolgoztak, és megépítették a megbízható és erős szerkezetet, amire Pasha nagyon örült. Most már van saját hintája, és senki sem fog mellette állni az órával és mérni az öt percet.
Pavlik a faluba maradt, minden nap reggeltől estig hintázott. De néhány nap múlva Pasha szomorúnak kezdett lenni, valami hiányzott neki. A faluba csak öregek laktak, itt nem volt kivel játszani. Még a hintázás sem volt már öröm. Hiányoztak neki a barátai.
A nagypapa és a nagymama még aggódni is kezdtek, hogy vajon nem beteg-e az unokájuk.
A következő hétvégén a szülei elmentek a faluba. Pasha nagy örömmel fogadta őket, és kezdett kérni, hogy vigyék vissza a városba. Mert ott az udvaron vannak a barátai, akikkel mindig olyan érdekes és vidám játszani. Beszélgethetsz velük, még a körhintán is lehet lovagolni, amíg vársz a hintára.
Végül a szülei visszavitték Pavlikot a városba. Amikor megérkeztek a házukhoz, Pasha az ablakon keresztül látta Kostyát és Dimát. Kiszaladt az autóból, az egész udvaron át rohant barátaihoz és megölelte őket.
A fiúk is örültek Pavliknak, mert azt gondolták, hogy beteg lett, és nagyon hiányzott nekik.
A faluba voltam, de rájöttem, hogy hiányoztok nekem!
Mondta Pasha a fiúknak.
Gyerünk, játsszunk labdát!
Jól tetted!
Válaszolt Pavliknak Kostya.
Neked is nagyon hiányoztál!
Pasha nem hitte el a szeme, amikor a játszótér felé nézett, ahol nem egy, hanem hat hinta állt. A gyerekek nyugodtan játszottak, senki sem veszekedett. Most már volt elég hinta mindenkinek, még szabad is volt.
A barátok versenyezve rohantok a hintákhoz, mindegyik elfoglalta a sajátját és kezdtek hintázni. Vidáman csevegtek, sok mindent megbeszéltek, még arra is emlékeztek, hogy sorban álltak a hintáknál, és ettől vidáman voltak.
Pasha meghívta Kostyikát és Dimát a születésnapjára a faluba, megértette, hogy sétálni, játszani és még hintázni is, még ha felváltva is, kellemesebb a barátokkal, és ettől nagyon boldog volt.
