December utolsó napjai járnak, hamarosan jön az Újév és a Karácsony! Az utcákon és az üzletekben karácsony előtti sürgés-forgás uralkodik, mindenki ajándékokat vásárol a karácsonyfa alá és finomságokat az ünnepi asztalra. Az iskolások az újévi szünetre várnak és arról álmodoznak, hogy mielőbb előveszik a szánkókat és a síeket.
De idén a tél meglepően meleg volt, sok ember még a téli ruháit sem vette elő, mivel a Fagy elfeledkezett vidékünkről.
Dáša és Ariša az anyukájuk segítségével már feldíszítették az élő, bozontos fenyőfát, felakasztottak rá füzéreket, sokszínű gyöngyházfényű gömböket és különféle figurákat, a legtetejére pedig egy kis Karácsonyi Csillagot helyeztek.
A ház az élő tűlevelű varázslatos illatával telítődött meg, amely még jobban emlékeztetett a Karácsony közeledtére. A fa alá helyezték az Öreg Télapót és a Hókirálynőt, és mellettük egy kis Hóember foglalt el tiszteletbeli helyet.
De nem mindenki örült a téli ünnepek közeledtének, mert akárhogy is díszítsd fel a házat és a fát, a fő kellék mindig is a hó volt és marad, hiszen milyen Karácsony hó és fagy nélkül?
Este, amikor mindenki aludni ment, a kis Hóember az ablakra mászott és szomorúan nézett az utcára, olyan nagyon szeretett volna igazi havat látni, és még inkább igazi Hóembereket, ebből a hóból formázott.
Öreg Télapó!
Szólt a kis Hóember az Öreg Télapóhoz, aki a helyén állt.
Miért nincs hó az utcán? Vajon az igazi Télapó elfeledkezett arról, hogy a Karácsonynak havasnak kell lennie?
Én segíteni fogok neked!
Válaszolt a kis Hóemberre a Csillag.
Messze északon van egy hely, ahol mindig hó van, ott él az igazi Télapó. Segíteni fogok neked oda eljutni, mert nem vagyok közönséges Csillag, hanem Karácsonyi, és csodákat tudok tenni. Csukd be a szemed és mondd halkan: "Csillag! Csillag! Vigyél el helyekre! Ahol mindig van hó!"
A Hóember becsukta a szemét, nem is tudta befejezni a szükséges szavakat, amikor már eltűnt a szobából. Reggel pedig, amikor még nem viradt ki az utcán, a kis utazó visszatért és visszaállt a helyére.
Elmesélte a Csillagnak, az Öreg Télapónak és a Hókirálynőnek a mesebelső utazásáról:
Milyen szép volt ott és nagyon sok hó!
Lelkesen mondta a Hóember.
Sőt, találkoztam az igazi Öreg Télapóval és panaszkodtam, hogy nálunk az utcán még mindig nincs se hó, se fagy. Erre ő nagyon meglepődött, és ígéretet tett, hogy az ünnepi éjszakára biztosan mindent helyrehozza, és az embereknek biztosan lesz havuk.
És amikor már teljesen világos lett, mindenki nagy fehér hópelyheket látott az ablakon kívül, amelyek lassan süllyedtek az már megfagyott földre.
