A nap véget ért, és mint mindig, fürdés, esti mese és édes álom következett. De valahogy Evánfiának egyáltalán nem volt álma. Egyik oldalról a másikra fordult, és várta azt az álmot, amely késett.
Ekkor egy szellő behatolt az ablaknyíláson, meglengette a függönyt, és az ajtó kinyílt. Todika fekete orra tűnt elő, a kutyáé, aki gondosan őrizte Evánfia álmát.
Te vagy az?! Már meg akartam ijedni.
Mondta Evánfia. Éppen amikor a párnáját szerette volna megigazítani és kényelmesebben lefeküdni, észrevett egy fényes holdsugarakat, amely a függöny résén át hatolt be, mintha mosolyogna és meghívná, hogy menjen fel, látogassa meg a holdat. Ez csodálatos lenne, gondolta a kislány.
Toddi az orrát az ágyra helyezte és azt mondta:
Ülj fel!
Evánfiának nagyon kíváncsivá vált. Bár csak négy éves vagyok, nem félek. Evánfia a kutya hátára ült, és… ó csoda, már száguldanak felfelé, a szellő kibontja a copfokat, a holdvilág fénye pislogásra kényszeríti.
Szépség!
Alig mondta ki Evánfia, amikor a fényes holdvilág megvilágította a nagy felhőket, és rajtuk sok apró érdekes, világos, még szárnyakkal rendelkező kis emberke volt.
«Ki lehet ez?» — villant meg a kislány fejében. A gondolat kérdésére válaszul vékony hangokat hallott:
Üdvözlünk téged, kis Evánfia! Mi apró holdféák vagyunk. Barátságot kötsz velünk?
Az egyik apró tündér Evánfiához repült, és fújt egy tollat a tenyeréről.
Fogd meg, ha szeretnél minket látni, fújj a tollra háromszor.
Mondta az apró tündér.
Ó, ez álom, persze hogy álom!
Mondta Evánfia. Ekkor Toddi megugat, és Evánfia kinyitotta a szemét. Az ágyában feküdt, és Toddi a mellette csóválta a farkát.
Igen, ez varázslatos álom!
Mondta a kislány, és feldobta az ágyneműt, hogy felkeljen az ágyból, amikor észrevett egy tollat a párnáján, pontosan úgy, mint az álomban.
Mi ez?
Meglepetten mondta Evánfia.
Ez egyszerűen csoda!
Felkiáltott a kislány.
Most már hinni fogok a csodákban, nem hiába mondtam anyának, hogy a varázslat közel él. A toll ennek a bizonyítéka.
Leugrott, becsúszott a papucsaiba, és boldogan futott mesélni anyának.
Evánfia megértette, hogy nagy, érdekes és izgalmas kalandok várnak rá előtte.
