Nagyon, nagyon messze az űrben élt egyszer egy kicsi csillagocska. Persze, csak más csillagokhoz képest volt kicsi, neked és nekem óriásinak tűnne.
Nagyobb volt a fáknál, a házaknál, sőt még a mi Napunknál is. De ez nem lényeg. A Csillagocska leginkább szeretett más csillagokra nézni és azon gondolkozni, hogyan élnek, mit látnak maguk körül, miről álmodnak. De nem tudta, hogyan kérdezze meg őket erről, ezért nagyon magányosnak érezte magát.
Persze, körülötte néhány bolygó keringett, és korábban megpróbálta velük beszélgetést kezdeményezni. De nem sikerült: a bolygókat nem érdekelte, ami messze volt tőlük. Általában minden beszélgetés azzal végződött, hogy vitatkoztak arról, ki kinek körül kell keringenie, és kinek a pályája (vagyis az útja a csillag körül) helyes és szebb. De a Csillagocskának elegét lett, és abbahagyta, hogy olyan dolgokról beszéljen a bolygókkal, amelyek őket egyáltalán nem érdekelték.
De egy éjszakán (vagy talán nappal, nehéz megmondani, mert az űrben mindig éjszaka van) egy üstökös repült el a csillag mellett. Nagyon meglepődött, mert addig soha nem látott hasonlót.
Halló! Csillagocskának hívnak, te pedig ki vagy?
Köszöntötte az idegennel.
Én üstökös vagyok. Tényleg soha nem láttál üstököst?
Csodálkozva válaszolt a beszélgetőtársa.
Nem. Csak azokat a bolygókat látom, amelyek körülöttem keringenek.
Szomorúan válaszolt a Csillagocska.
Nagyon furcsa. Bennünket olyan sokan repülünk az egész űrben! De úgy tűnik, az olyan hatalmas, hogy még mi sem jutunk el a legtávolabbi sarkokba… Az üstökösök égi vándorok. Kicsit hasonlítunk a bolygókra, csak sokkal kisebbek és könnyebbek vagyunk, ezért nem keringünk egy csillag körül, hanem oda repülünk, ahova csak akarunk! Én például jégüstökös vagyok, de vannak még kő- és féméstökösök is.
Mondta az üstökös.
Milyen érdekes! Olyan sokat irigylek neked, hogy annyit láttál! Mondd, nagyon sietned kell? Maradnál nálam egy kicsit, és elmesélnéd azokat a csodákat, amelyeket láthattál?
Kérdezte a Csillagocska.
Az üstökös sehova nem sietett, és elfogadta a Csillagocska meghívását. Elkezdett a bolygókkal együtt körülötte keringeni, és minden nap csodálatos történeteket mesélt neki. A Csillagocska megtudta, hogy valójában minden csillag különböző: vannak nagyon fiatalak (mint ő), és vannak öregek, csaknem olyan öregek, mint maga az Univerzum.
Vannak nagyon forró csillagok, és vannak majdnem kihűlt csillagok; vannak kicsik, és vannak óriási csillagok, olyanok, hogy az üstökösnek több évre van szüksége ahhoz, hogy végigrepüljön az egyik mellett. És a legfontosabb – sok olyan csillag, amelyekre a mi Csillagocska szeretett nézni, már régen kialudt, nincs is többé! Csak olyan messze vannak, hogy az utolsó fény, amelyet kibocsátottak, mielőtt kialudtak volna, csak most ért el hozzá…
Ezek a történetek elbűvölték és lenyűgözték a Csillagocskát. És egy nap úgy döntött, hogy megkérdezi az üstököstől:
Mondd, a többi csillag beszélget egymással? Olyan szeretném, ha velük tudnék beszélni…
Igen, persze. Ha figyelmesen megnézed az eget, látni fogod, hogy a csillagok nem egyenletesen égnek, hanem folyamatosan villognak. Hol fényesebbek, hol majdnem kialudnak… Ez a csillagok nyelve, így beszélgetnek egymással.
Nyugodtan válaszolt az üstökös.
Üstökös, hogyan tanulhatok meg ezt a nyelvet?
Izgatottan kérdezett a Csillagocska.
Nos, sajnos nem ismerem. Ez egy különleges nyelv, csak a csillagok beszélik, nincs hozzá tankönyv. Szerintem figyelmesen kell nézned őket, és megpróbálni megérteni, miről villognak… 200 év múlva majd megtanulsz mindent!
Zavartan válaszolt az üstökös.
A Csillagocska egy kicsit szomorúvá vált. De nem volt sok választása – vagy hallgat az üstökösre, vagy újra visszazuhan a szomorúságba és magányba. Hamarosan az új barátja elrepült, és a Csillagocska duplázott figyelemmel kezdett a sötét égre nézni.
Évek teltek el – de a Csillagocskának olyan voltak, mint nekünk a napok – nézett a többi csillagra, és megpróbálta megfejteni a titkos nyelvüket. És egy éjszakán (vagy talán nappal volt, ki tudja) egy fényes vörös csillagot csodált. És hirtelen azt vette észre, hogy az elkezdett villogni. Három rövid, gyenge felvillanás, egy fényes… És hirtelen egy másik csillag, egy kicsi, ezüstösen fehér csillag is elkezdett villogni.
Három rövid, egy hosszú és fényes felvillanás… „Nektek is üdvözletem
