Három malac vidám dalokat énekelt, vicces táncokat járt, különféle hangszereken játszott. És így volt az egész nyáron.
Milyen mesés disznóság.
Mondta a Bagoly, miközben átrepült azon a tisztáson, ahol vidáman mulattak.
Amikor pedig eljött az ősz és az esték hidegek lettek, az egyik testvér, Grüncsi így szólt:
Mindenkinek szüksége van házra, az embereknek és az állatoknak, nekünk malacoknak is.
Ó, nem most. Majd amikor nagyon hideg lesz, akkor gondolkodunk rajta. Addig játszunk.
Válaszoltak Grüncsi és Grünci.
Hallottátok?!
Ekkor hallatszott a Bagoly hangja, aki a fán ült és figyelte a testvéreket.
A mi környékünkön megjelent egy Farkas, gonosz, éhes és félelmetes.
Ó, ha te félsz tőle.
Ellenkezett Grüncsi és Grünci.
Akkor ülj a te üregeidben.
Maguk pedig egy barátságos malac visítással két szólamban kezdtek énekelni:
Nem félünk
A szürke Farkastól,
Szürke Farkastól.
Hol bolyongsz
Szürke Farkas,
Szürke Farkas?
Ki gondolta volna, hogy a Bagoly szavai a farkas erdőbeli megjelenéséről valóra válnak. Ez a hír minden állat szájában járt.
A malacok akkor értették meg, hogy rossz a helyzet, amikor lefeküdni készültek. Az utcán elég hűvös volt.
Reggel pedig a hidegből ébredtek fel, és teljesen világossá vált, hogy közelednek a hideg napok, és házat kell építeniük. Abban el tudnak bújni a Farkas elől és melegen tudnak maradni a kemény fagyban.
Grüncsi így szólt:
Én szalmából építek házat. Benne meleg és puha lesz, és olyan sok van mindenhol, nem kell messzire menni építőanyagért, nem kell pénzt és időt költeni a szállításra. És nem kell görbe kezű mestereket hívni.
Én pedig ágakból és vesszőkből. Hogy a szél ne fújja szét.
Válaszolt Grünci.
Ahogy mondták, úgy is cselektek.
Ezalatt az ő testvérük, Grüncsi építette a saját házát.
Értelmes és ötletes volt, tudott játékot és munkát kombinálni. Grüncsi kőből alapot készített, téglából falakat, piros cserepekből tetőt, és napelemes paneleket szerelt fel rá, hogy áramot termeljenek. Hiszen belül okos technikával szerette volna felszerelni a házat, ehhez pedig állandó áramra volt szüksége.
Grünci és Grüncsi pedig továbbra is énekeltek és táncot jártak:
Egy és kettő,
És kész is van,
Szalmából építettük a házat,
Három-négy,
Ágakból is,
Újra vidáman mulathatunk.
A Farkas meghallotta az énekeket és felkiáltott:
Ki zaj az erdőben, amikor a Farkas fáradt és alszik?
Amikor pedig meglátta a két kövér, piros arcú malacot, felvisított az örömtől:
Vau, milyen jól táplált kis babák! Csak álmodni tudtam ilyenekről! Hogy is lehet, hogy szerencsém van! Egyszerre két sertést elkapni!
A malacok megijedtek és berohantak Grünci szalmából készült házába.
A Farkas odalépett a menedékhez, megvakargatott a mancsával a füle mögött, és zavartan így szólt:
Mi ez a szalmakupac? Könnyen szétrombolom! Csak nagyobb levegőt veszek a tüdőmbe, és jó erősen fújok! Az egész vacak szalmahálózat szétszóródik.
És fújt a Farkas. A szalma szétszóródott. A ház összeomlott. A malacok pedig a második házba futottak, amit Grüncsi épített. A Farkas ugrott utánuk.
Ó, és mi ez az erőtlen kunyhó ágakból? Ha-ha-ha! Ezt is szétrombolom, de itt egy kicsit meg kell dolgoznom, erőt kell alkalmaznom.
És kezdett a Farkas rázkódtatni Grünci házát. Az ágak lehullottak, az alátámasztások megtörtek és ez a vacak házikó is összeomlott.
A malacok futottak, amerre csak tudtak.
Ó, csak nézzétek meg ezeket az okos sertéseket! Menekülnek előlem.
Ordított a Farkas.
Úgyis utolérlek!
És megragadta őket a hátsó lábánál. A malacok csak az első lábukkal futottak. Előttük egy hatalmas fenyő jelent meg.
Szétszaladunk különböző irányokba.
Kiáltott Grünci, felidézve az iskolai testnevelő tanár kiképzési óráit.
És különböző irányokba szaladtak: Grünci jobbra, Grüncsi balra. A Farkas pedig középen maradt, és teljes erővel a fenyőfához csapódott.
A malacok mancsai kicsúsztak az ő hatalmas mancsaiból, ő pedig a fejével a fenyő törzsének ütközött olyan erővel, hogy szikrák röppentek a szemeiből, és tobozok estek a fejére.
A testvérek, lihegve, elérték Grüncsi házát. Kinyitotta nekik az ajtót és beengedte őket.
A malacok a félelemtől remegtek. Könny csorgott az orrukra.
Nyugodjatok meg.
Mondta Grüncsi.
Minden rendben lesz! A Farkas nem tudja lerombolni az én házamat. Erős, a szél nem tudja elfújni, az erő nem tudja szétrombolni. Ez pedig tanulság lesz nektek arról, hogy lehet énekelni, játszani, táncot járni, ha van hova menekülni! Tessék!
Ezalatt a Farkas körbe-körbe futott a ház körül, megpróbálta szétrombolni, de csak összetörte az összes körmét és összetörte a fogait. Így ment el üres kézzel.
A ház belsejében Grüncsi úgy döntött, hogy egy túrát szervez testvéreinek.
Az én házam nagyon okos. Nincs rajta zár, hanem a kaparóm lenyomatáról nyílik. Itt vannak mozgásérzékelők, vezeték nélküli mini gomb a fény számára a konyha munkafelülete felett, egy kocka előre programozott tévécsatornákkal, gáz- és füstdetektor.
A hálószobában, amikor felébredek, és még sötét van az utcán, azt mondom: "Jó reggelt!", és a fény magától bekapcsol a hangomtól.
Amikor kijövök a fürdőszobából, a fény magától kikapcsol az ajtó bezáródásakor, és a szellőzés bekapcsol. Van még egy robotporszívóm. Ez nem csak a padlót tisztítja, hanem a levegőt is a portól és az allergén részecskéktől.
Ó, milyen klassz!
Csodálkoztak a testvérek.
De tudotok mit? Azt javaslom, hogy költözzetek be velem ebbe a házba.
Mondta Grüncsi.
De ehhez egy második emeletet kell építenünk, hogy mindenkinek legyen elég helye.
Kiváló ötlet! Köszönöm!
Ragadtak Grüncsi és Grünci.
És mindannyian vidáman hozzáláttak a munkához és kezdtek énekelni:
Most már fontos építenünk
Egy új kétszintes házat!
Hogy ne essünk csapdába,
Erős házban kell lakni!
A munka gyorsan haladt. A malacok befejezték a második emeletet, az egész házat riasztóhoz csatlakoztatták és biztonsági őrséget állítottak fel, és barátságosan, nyugodtan és vidáman éltek benne.
Olvassatok meséket és recepteket, és mindig kéznél lesz minden életre.
