Magasan, magasan az égen, cukorfelhőcskéken él egy kék egyszarvúcsikó. Úgy gondolta, neki van a legkellemesebb és legfinomabb felhője. Ez volt az otthona és az eledele is. Hiszen mekkora finomság: a felhő cukorvatta! Minden nap egy kis darabkát harapott le belőle reggelire, ebédre és vacsorára. Jóllakott volt.
Dolga akadt bőven: ugrálni felhőről felhőre, elkapkodni a hulló cukoresőcseppeket, és dalt énekelni, vidámat vagy szomorúat, ahogy éppen kedve tartotta. Az élet ment a maga útján, a kék egyszarvú pedig boldog volt.
Egyszer egy enyhe koppanásra ébredt. Az egyszarvú felpattant, és látta, hogy a felhőjéhez hozzátapadt egy másik kis sziget. Ott is élt egy egyszarvú, csak rózsaszín. És ő itt akart letelepedni! Micsoda pimaszság!
Egész nap morcosan járkált a kék egyszarvú. Vége a nyugalmának! Persze, így nem lehet rendesen ugrálni, énekelni sem. Mindig ott van egy néma tanú. Mi több, még a szeszélyeit is el kell viselni.
A rózsaszín szeretett zenélni. A felhője pedig készségesen segített neki: hol cukorkürtöt, hol cukorhegedűt varázsolt. Egyetlen hangszeren játszott jól a szomszéd, a cukorzongorán. A többi hangszer nehezen ment neki. Összességében igazi rémálom volt!
Ekkor a kék egyszarvú fejében terv született. Aktívan zavarni kezdte a szomszédot: éjjel zajongott, evés közben hangosan csámcsogott, sőt a cukorhangszereket légáramlattal lefújta! Ezt a rózsaszín nem bírta elviselni.
Egy reggelen, gonosz vigyorral ébredve és újabb csínytevések gondolatával, a kék egyszarvú azt vette észre, hogy a szomszéd felhője eltűnt. Nem örült, hanem valamiért elszomorodott. Kiderült, hogy a szomszédsággal együtt jár a jó is: lehetett beszélgetni, vagy megmutatni új módokat a felhőről felhőre ugrálásra. A harmadik napon a kéknek elment az étvágya, és már az ugrálás sem vonzotta.
Szerencsére a rózsaszín nem ment messzire. Egész idő alatt egy közeli felhőhegy mögött bujkált. Éjszaka visszatért. Sajnálta a nyughatatlan szomszédját, és úgy döntött, második esélyt ad neki. És nem tévedett!
A kék a visszatérésre visszafogottan reagált, de sokkal barátságosabb lett. Pár hónap múlva a szomszédok már átjártak egymáshoz látogatóba, és nagyon összebarátkoztak!
