A nyúl az erdeifenyő alatt ugrálgatott.
«Hamarosan tizenkettő» — mondta a farkas.
Bár a tél fagyossá vált,
Mindenkit csak az foglalkoztat: «Eljön-e Télapó?»
A zöld fenyőhöz rohant a róka,
Az erdőben hallotta az állatok hangját:
«Mi történt veletek itt, barátaim?
Farkas, mesélj, ne titkolj semmit».
A farkas a ravasz rókára nézett:
«Nem értem a kérdésedet.
Megöregedtél,
Elfelejtetted az ünnepet? Most van a tél».
A sün magyarázatot adott a rókának:
«Mi az Új évben az egész erdővel barátok vagyunk.
Télapót együtt várjuk itt,
Téged is szívesen hívunk közénk.
Télapó évente egyszer jön az erdeifenyőhöz,
Mindenkinek egészséget kíván,
Ajándékokat ad, mindenkit megnevettet,
Unokájával, Hókirálynővel meglepetést okoz.
Először Télapó a faluba rohan,
Aztán a városokba — szerencsések ők,
De csak azután érkezik az erdőbe,
Szóval várj, Patrikéjevna róka».
Unalmas a tél minden erdőben.
Az állatok fújnak, a meleget és tavaszra várnak,
De az Új évben az erdő nem unalmas,
A zöld fenyő alatt tánc folyik.
Télapó reggel hazamegy.
Persze fáradt, sok az éve.
Nem pihen egész évben.
Ajándékokat készít a következő útra.
