Tankok! Nagy páncélozott járművek!
Mama, papa és Toli egy katonai technika múzeumba mentek, és a fiú figyelmesen tanulmányozta az exponátumokat. Néhány gépre fel lehetett mászni, és az egyikbe még ülni és kormányozni is engedték. De leginkább a tankok tetszettek meg a fiúnak.
Papa, nézd, milyen nagy! És milyen furcsa kerekei vannak!
Ezeket lánctalpaknak hívják – papa Tolinál szolgált a hadseregben és sokat tudott a tankokról.
Pont mint a rovarok?
Igen, majdnem. A lánctalpas hajtás segít a tanknak olyan helyeken is áthaladni, ahol nincsenek utak. A lánctalpas szalagok a talajba kapaszkodnak, és a harci jármű még erdei gödröket és szakadékokat is át tud kelni.
Hú, de klassz! Én szeretnék tankot vezetni!
De tudod-e, hogy a tank nagyon nehéz? Szerinted mennyit nyom?
Valószínűleg annyit, mint egy elefánt, vagy még többet!
Persze, hogy többet! A tank kilenc elefántnak megfelelő súlyú! Körülbelül 45 tonna.
Nem lehet!
De igen, képzeld el, milyen nehéz vezetni. Ehhez sokat kell tanulni. Gyere, nézzünk meg más technikát.
Toli még sokáig járt a szüleivel a múzeumban, de gondolatai újra és újra visszatértek ahhoz a nagy, szép tankhoz, amely több mint kilenc elefántnak megfelelő súlyú! Határozottan elhatározta, hogy amikor felnő – biztosan tankvezetővé válik, még ha hosszan kell is tanulnia.
A család késő este tért haza a múzeumból. Toli azonnal a szobájába rohant és bezárta az ajtót. Mama az ebédhez kezdett készülni, papa pedig az obejában olvasni ment. Hirtelen a fiú szobájából nagy robaj hallatszott.
Toli, minden rendben van veled? – kérdezte papa.
Igen, minden oké! – kiáltott Toli, de nem jött ki a szobájából.
Hamarosan mama asztalhoz hívott mindenkit. Toli nem sietett, és a gyerekszoba ajtaja mögül folyamatosan furcsa kopogás hallatszott.
Amikor Toli megjelent az obejában, mama és papa már az asztalnál ültek.
Papa! Gyere ide, nézd meg, én vagyok a tankista! – szólította meg a fiú.
Papa belépett az obejába... Toli, piszkos és szőrös, a szoba közepén állt. A fején zöld műanyag szemetes vödör volt. Benne két lyukat vágott a szemei helyére. A fehér lepedőt festékkel lefestette és katonai álcázássá vált. Toli a nyakára kötötte, mint egy köpenyt. A lábain pedig papa nagy gumicsizmái voltak.
Igen... Tankista, másképp nem is mondhatnám... – szólt papa.
Gyere, megmutatom neked a tankomat! – kiáltott vidáman a fiú, és papa kezét fogva bevezette szobájába.
Papa már sejtette, mit fog látni. Toli ünnepélyesen kinyitotta az ajtót.
Nézd, igyekeztem! Hasonlít?
A tankot az ágyból készítette el. Az ágyat a szoba közepébe húzta. A lepedők lánctalpakká váltak, és a felmosó bot lett a puska. Az ágyon egy szék állt, és Toli rá ugrott, mint a vezetőülésre.
Támadás! – kiáltott a fiú, és lövések hangjait utánozta.
Igen, Toli! Látszik, hogy igyekeztél! – mondta papa.
Ekkor mama megjelent a szobában. Szeme kitágult, valamit akart mondani, de csak a kezét tárta szét.
Nézd, mama! Én vagyok a tankista!
Látom – válaszolt.
Úgy tűnik, a vacsora várat magára. Előbb a tankistával rendbe kell szednünk a szobát – mondta papa, Tolinak kacsintva.
Igen! Mama, ne aggódj, papa és én mindent kitakarítunk, te pedig pihenj.
Papa és Toli nem azonnal kezdtek takarítani. Toli hosszan mesélte papának, hogyan működik a tankja. Még annyit sem nyomott kevesebbet, mint egy igazi. Aztán papa maga is beült a "járműbe" és még a "puskából
