A juhar alatt, az erdőszél közelében sünicsalád telepedett le. A juhar egyáltalán nem bánta a szomszédságot. Nagyon zavarták ugyanis az egerek és a különféle szú-bogarak, akik mind féltek a sünöktől.
Az anyasün egész nap sürgölődött, rendbe tette az odút. Az apa aludt, éjszaka pedig vadászni indult. Hamarosan a sünikék is kidugták kíváncsi orrocskájukat. De nagyon féltek, hiszen minden körülöttük szokatlan volt.
Egyszer az anyó elszaladt a dolgai után, és a legbátrabb kisün, Tüskike kimászott az odúból. Sokáig pislogott a napfényben, és egyre jobban tetszett neki a felszín. Mennyi csábító illat és suhogás!
Az ellenségtől nem félt, hiszen anyukája megtanította, hogy veszély esetén gombóccá kell gömbölyödnie, tüskéit pedig égnek kell meresztenie. Talált magának csemegét, élvezettel megevett.
Lefeküdt a juhar alá, az odú mellé, és a levelek suttogására szundikálni kezdett. Az egyik juharlevél mesélt neki arról, amit magasából látott. Tüskike halkan sóhajtott, hiszen messzire az otthonától nem mehet el.
De ekkor visszatért az anyukája, és dühösen hazavitte a sünikét. Nagyon aggódott a kicsinyeiért, igyekezett megóvni őket a veszélyektől.
Nemsokára a sünikék felnőttek, és különböző odúkba költöztek. Csak Tüskike nem feledkezett meg a juharról, és mindig odaszaladt a fa árnyékába, hogy hallgassa a levelek suhogását. Csak ő tudta, miről beszélnek.
Eszter és a sün
Ment az erdőn Eszter át,
Megbotlott, s hanyatt esett.
Egy levélen, lám, ott
Sünt látott meg.
― Milyen tüskés, szúrós vagy,
Vicces, de nem gonosz.
Vigyelek el, kicsi süni,
Hazaviszlek, ne félj, s ne rossz.
De a sün megharagudott
És fújtatva felelt.
Eszter hallotta jól:
Kemény „Nem!” volt a felelet.
― Itt telepedtem le én,
Ez most már az otthonom.
Inkább vedd elő
Ceruzád és albumod.
Rajzold le a portrémat,
Taníts rá gyerekeket.
Ajándékba adják anyáknak,
Gyönyörködjenek szívből mind.
Erdei esemény
Egyszer az erdőbe a szarka hírt hozott:
― Tavasz! Tavasz! Megjött a tavasz!
És felzúgott, felmorajlott, felébredve az erdő.
Minden állat, madár egyszerre kiáltott:
― Miért nem vártuk, nem köszöntöttük a tavaszt?
Nyomait sehol sem láttuk?
Csak a fenyő csendben hallgatott,
A dombocskán állt, ágaival óvta
Az épp kibomlott hóvirágot.
A tavasz csodája: a fehér virág.
