Messze a fényes városi fényektől, a dudálások zajától és az elsuhanó autók fékcsikorgásától, a villamosok csilingelésétől és a síneken száguldó vonatoktól, messze az örökké siető, rohanó, repülő, járó, kúszó lakóitól ennek a hatalmas erdővidéknek, volt egy egészen más – teljesen ellentétes hely.
Pontosabban: egy kis, eldugott település jóságos, nyugodt, hiszékeny lakóival. Ezek az erdei lakók ritkán hagyták el lakóhelyük határait, teljesen elégedettek voltak mindennel, amijük volt: erdei iskola, piac az erdőszélen, tó fürdő helyett, kis boltocska a tisztáson, ahol gyakran találkoztak és megvitatták a helyi és nem helyi híreket.
Egy meleg, derült nyári napon sok állat és madár indult el reggel a boltba élelmiszerért a családjának, és régi szokás szerint a vásárlás után leültek a padokra, hogy pihenjenek és beszélgessenek egymással.
A Nyúlanya megosztotta káposztafelfújt receptjét barátnőjével, Kecskével, Hód mesélte Vidrának az új lakásépítési trendeket vízi körülmények között, Elefántné szunyókált a padon ülve, melengetve a meleg és gyengéd napocska sugaraiban…
Amikor hirtelen ezt az idillt megtörte Varjú hangos kiáltása. Ő volt a szócsöve minden hírnek, ami a kis erdőcskén kívül történt.
Nos, mi van? Ültök, fecsegtek, unatkoztok! Az orrotok hegyén és ezen az erdőn túl semmit sem láttatok, ennél a boltnál jobbat nem ismertek és sehol máshol nem jártatok?! Hát én nem voltam rest, elrepültem a szomszédos hatalmas erdőbe és láttam ott csodát-csodálatos dolgot: leírhatatlan szépségű, óriási méretű, soha nem látott befogadóképességű szupermarketet. Áruk vannak benne megszámlálhatatlan mennyiségben minden ízlésre, méretre és illatra. Látogatók és vásárlók is sokan vannak ott, és szórakozási lehetőségek is vannak… Nem hely, hanem mese!
Az állatok és madarak elbűvölten néztek Varjúra és figyeltek minden szavára. És mindegyikük fantáziájában gondolatban már ebben a titokzatos mesebeli boltban járt.
Miután végighallgatták Varjú beszédét, az erdő lakói, álomtól szárnyalva, elhatározták, hogy feltétlenül ellátogatnak a csodálatos bevásárló-szórakoztató központba. És hogy ne halasszák sokáig a tervet, úgy döntöttek, megvalósítják ezt az álmot a következő hétvégén.
És íme, elérkezett a nap. Minden érdeklődő összegyűlt az erdő szélén, hogy együtt tegyék meg a hosszú utat. Ott voltak: Farkas, Róka, Nyúl, Medve, Sündisznó, Bagoly, Harkály és sok más lakója a kis erdővidéknek.
Hosszú út várt rájuk, de a cél kitűzve – akadály nincs, az állatok útnak indultak. Sokáig-röviden, és íme, a távolban már feltűnt a vágyott célpont. A tömeg gyorsított és egy idő múlva mindannyian átlépték a bolt küszöbét, amelyről Varjú oly sokat és részletesen beszélt.
Ó, csoda! A polcok roskadoztak az ételektől és finomságoktól, különféle aromák csiklandozták az orrot, a színes címkék pedig úgy csábítottak, mintha azt mondták volna: „vegyél meg, vegyél meg
