Egyszer egy parkban a rovarok úgy döntöttek, hogy sportversenyt rendeznek, a „Szöcskefutást”. A főnyereményül az éppen kinyílt napraforgó nektárját ajánlották fel. Szinte a park valamennyi lakója részt akart venni, hiszen mindenki szerette volna megkóstolni ezt a csodálatos mézes italt.
Megegyeztek, hogy a futam akkor kezdődik, amint az első napsugár megérinti a napraforgó nagy levelét. Sokan nem tudtak elaludni: a kaptár száz méhecske zümmögésétől volt hangos, és a legméltóbb versenyzőt keresték.
A bogarak is vitatkoztak, sőt egy kicsit még össze is vesztek. A pillangók esti tornázás után lefeküdtek aludni, hogy erőt gyűjtsenek. A katicabogarak pedig tisztogatták a szárnyaikat.
Csak két hernyó nem aggódott semmi miatt, mert úgy határoztak, hogy csalnak egyet: az egyikük a rajtnál marad, a másik pedig az éj leple alatt odakúszik a napraforgóhoz, és elbújik a levelei alatt. Amikor pedig mindenki beérkezik a célba, előbújik, és így szól:
Én már itt vagyok.
Olyanok voltak, mintha ikrek lennének, ezért úgy gondolták, senki sem veszi észre a csalást.
Eljött a várva várt reggel. A pókocskák könnyű pókhálót szőttek a nézőknek és a szurkolóknak, és kifeszítettek egy szálat is, amelyet a versenyzőknek a célban kellett átszakítaniuk.
Rajt! Vigyázz! Indulj! A versenyzők – aki repült, aki kúszott, aki ugrált – a kitűzött cél felé vették az irányt. A legügyesebb a kis méhecske lett, hiszen neki már sokszor volt hasonló repülése. Boldogan leszállt a napraforgóra, és elkezdte dúdolni a kis dalát.
De ekkor előkúszott a hernyó, és morogva így szólt:
Minek zümmögsz ennyit? Én már régen itt vagyok, még el is aludtam, amíg ti csigaként vánszorogtatok.
Senki sem hitt a szemének, hiszen ilyen nem lehetett. Sokan látták, ahogy a rajtnál a hernyó nehézkesen kúszott és nyögdécselt, most meg itt ül a napraforgó mellett, és azt állítja, hogy ő nyert.
Ekkor azonban a ügyes pókocska bejelentette mindenkinek, hogy a hernyó csaló.
És mivel bizonyítod? – kiabálta a hernyó.
Ezzel! – mondta a pókocska, és közelebb terelte a méhecskét a többiekhez.
Nézzétek, a ruhácskáján ott maradt a célszalag, amelyet ez a kis méhecske szakított át, amikor megérkezett. A hernyón viszont nincs ilyen pókhálócska, tehát ő már régóta itt ült.
Mindenki zúgolódni és zümmögni kezdett. Csak a kis méhecske szólt:
Ne veszekedjünk, inkább rendezzünk lakomát az egész világnak, és táncoljunk. Felkel a nap, új nap kezdődik.
Mindenki egyetértett – senkinek sem volt kedve elrontani a jó hangulatot.
