Én egy nagy és erős medve vagyok. Sok jó és vidám barátom van. Nyúl, sün, mókus – az erdőben szomszédos házikókban lakunk. Gyakran járunk az erdőben boldog társaságban, énekelnénk dalokat. És persze folyamatosan egymáshoz látogatunk.
Az erdőben minden ünnepet együtt ünneplünk. Mindet, kivéve egyet – az új évet. Az a helyzet, hogy nagyon szeretek aludni, és amint eljön a tél, beköltözöm a házikómba, meleg pehelytakaróval betakaródzom és édes álomba merülök. A tavaszban pedig a nyúl, a sün és a mókus elmesélnek, milyen nagyszerűen ünnepelték az új évet.
Miska, idén lesz egy nagy-nagy újévi fenyőnk, bogyókkal és tobozokkal díszítve! – mondta vidáman a nyúl, amikor a házikómban ültünk és mézes teát ittunk.
És még hógolyózni fogunk és körjátékot játszunk! – fütyült vidáman a sün.
Egy kicsit szomorú voltam, hogy barátaim nélkülem fognak vidámkodni, de a medvéknek télen alniuk kell – ez a természet nagy törvénye. Nem akartam szomorúvá tenni a barátaimat, ezért csak azt mondtam:
Wow. Én is szívesen ünnepelnék veletek, de szokás szerint alszom.
Miska, talán ezúttal az ünnep után tudsz elaludni? – kérdezte tőlem a mókus.
Nem tudom, egy egész hónapig nem kellene aludnom – válaszoltam –, nem vagyok biztos benne, hogy sikerül.
De láthatod a Télapót! – kiáltottak az állatkák.
Nem tudtam, ki ez a Télapó, de barátaim sokat meséltek róla. Azt mondták, hogy varázsló, szép kék kabátja és nagy szürke szakálla van. A sün még megosztott egy titkot, hogy egyszer látta a Télapót az újévi éjszakán. A mókus pedig azt mesélte, hogy ajándékokat hoz mindenkinek az erdőben.
De ahhoz, hogy ajándékot kapj, egész évben jól kell viselkedned. Gondolkodtam: „Mi van, ha valóban nem fekszem le az ünnep előtt? És amint vége az új évnek – rögtön az ágyba
