Te, barátom, egyáltalán nem vagy divatos. Unalmas, szürke! ― mondta egyszer a rókalány a farkaskölyöknek.
És a divatos az milyen? ― csodálkozott a farkaskölyök.
Hát te aztán kőkorszaki vagy! ― nevetett csengő hangon a rókalány. ― Még a mai szavakat sem ismered?
Ismerem a szavakat: „szervusz”, „kérem”. Ilyenekre gondolsz?
Súlyos eset! ― a rókalány színpadiasan csapkodta a mancsát. ― De szerencséd van: én foglalkozom a külsőddel!
A külsőmmel? De engem már Farkasnak hívnak.
Egyszerűen lenyűgözöl! ― a rókalány forgatta ravasz szemeit. ― A stílus az „outfit”. Vagyis az, ahogy kinézel!
Akkor miért nem mondod egyenesen! Hogy jönnek ide a nevek meg az öltözékek… ― sértődötten mondta a farkaskölyök.
A rókalány elhozta divatmagazinjait, és határozottan nekilátott átalakítani a farkaskölyköt. Őszintén szólva a farkaskölyök nem akart változni. Tetszett neki a szürke bundája, de hallgatott, mert arra gondolt, hogy a vörös divatdiva nem tévedhet, és jobban tudja, hogyan kell kinéznie.
Az átalakítás egész napot vett igénybe. Közben a rókalány megtanította a farkaskölyköt a divatos szavakra.
Jegyezd meg – mondta kitartóan –: a „stílus” a stílusod, a megjelenésed, a „chillezni” pedig pihenni.
Muszáj éppen chillezni? ― sóhajtott a farkaskölyök. ― Nem lehet azt mondani: „Pihenek”?
Buta vagy, ― vágott vissza a rókalány, ― ez túl egyszerűen hangzik. Csak jót akarok neked, a legdivatosabb akarsz lenni!
Rókalány, ― próbált vitatkozni a farkaskölyök, ― de te magad sem így beszélsz!
Nekem nem is kell! Én így is nagyon feltűnő vagyok! Nem mindenkinek adatott meg ilyen bunda, mint nekem. Neked viszont erre van szükséged. Te nálunk szürke és jelentéktelen vagy, legalább valamennyire kitűnsz!
Másnapra a farkaskölyköt alig lehetett felismerni. A szőre színes lett – a rókalány igyekezett, különböző színekre festette. A segítő nem tudott egy árnyalatot választani, így a farkas úgy nézett ki, mint valami mesebeli állatka, piros, sárga, zöld, lila, sőt rózsaszín csíkokkal.
A figura pedig nagyon furcsán beszélt. Sok állatka inkább elbújt előle. A farkaskölyök csodálkozott, miért szaladnak szét a barátai, amint meglátják.
Benézett a régi nyúl veteményeskertjébe – köszönni és kipróbálni a beszélgetésben az új szavakat.
Szia, Nyuszi bácsi, hogy tetszik az új „outfitem”?
A nyúl meglepetésében kiejtette mancsából az ásót, pislogva szólalt meg:
Elnézést, hagyma nincs nálam, és nem is veszek hagymát.
Nem hagymát árulok, a külsőmről kérdeztem, ― próbálta megmagyarázni a farkaskölyök.
Mi? ― kérdezte értetlenül a nyúl. ― Nem ismerek ilyen zöldségeket!
Ez nem zöldség... Ez…
Hallod, fiacskám, menj csak a dolgodra, nem értelek. Furcsa vagy valahogy! ― nem bírta tovább a nyúl.
A farkaskölyök kissé elszomorodott, de aztán arra gondolt: Nyuszi bácsi már öreg, ezért nem értette. Beszélgetnie kell valamelyik baráttal. Ekkor meglátta Pici egeret:
Szia, Pici!
Az egér zavartan nézett a farkaskölykökre.
Hát én vagyok, a farkaskölyök!
Farkaskölyök? Egyáltalán nem úgy nézel ki, mint szoktál.
Divatosan? ― mosolyodott el a farkaskölyök.
Inkább furcsán, ― válaszolta halkan az egér.
A farkaskölyök új szavakkal akarta meglepni barátnőjét. Folyópartra akarta hívni, ezért ezt mondta:
Menjünk a folyóhoz chillezni?
A chillezés, ahogy a rókalány már elmagyarázta, azt jelentette: pihenni, de az egér ezt nem tudta! Könnyek csillantak meg a szemében:
Milyen gonosz vagy, farkaskölyök! Tudod, hogy allergiás vagyok a paprikára, különösen az ilyen csípős chilire!
A farkaskölyök megzavarodott: az egér zokogott, ő pedig még azt sem tudta, hogyan nyugtassa meg.
Szerencsére éppen arra repült Bagolynéni:
Gyerekek, mi történt? Farkaskölyök, te vagy az? Ez meg milyen kinézet?
Ez most divat, ― mondta a farkaskölyök.
Inkább furcsa, ― mondta szigorúan a bagoly, ― te meg, egér, miért sírsz?
Csípős chilivel akart megetetni, pedig tudja, hogy allergiás vagyok, és még barátnak nevezi magát! Hú-hú…
Nem akartalak megetetni semmivel, ― mondta zavartan a farkaskölyök, ― csak a folyóhoz hívtalak pihenni.
De másként mondtad!
Pedig ugyanazt mondtam: „Menjünk a folyóhoz chillezni”. Ezek divatos, mai szavak.
Farkaskölyök, ― mondta szigorúan a bagoly, ― az egér nem ismeri ezeket a szavakat. Én sem, ha őszinte akarok lenni. Honnan szedted őket?
Divatmagazinokból, ― mondta szomorúan a farkaskölyök. Aztán elmesélte, hogyan változtatta meg a rókalány a külsejét. És hogy a régi nyúllal beszélgetve nem értették meg egymást.
Az egér abbahagyta a sírást, és csengő hangon nevetni kezdett. A bagoly is hangosan kacagott:
Farkaskölyök, neked magadnak tetszik az új külsőd? És ezek a divatos szavak?
Ha őszinte vagyok – nem, ― a farkaskölyök is elmosolyodott, amikor megértette, mennyire nevetségesen fest kívülről. ― Jobban szeretem a szürke bundámat, és ezek a szavak nekem érthetetlenek. Folyton összekeverem őket, elfelejtem, mit jelentenek.
A festék pár nap múlva lemosódott, a farkaskölyök ismét farkaskölyök lett, és most már úgy beszél, mint régen, hiszen sokkal kellemesebb, ha megértenek.
Igen, kis drágáim, így is megesik. Jó, hogy mindannyian különbözünk. És nem kell másnak lennünk, hiszen mindenki ― egyedi!
