No, már lement a nyár,
Hamarosan ősz és tél van.
A kígyó elgondolkodott:
«Nincs bundám, jaj, mi baj!
Az állatoknak meleg szőr,
Nekem csak bőr – ez csak gond!»
És sóhajtozott a dombon.
Szomorú gondolatok voltak benne.
Elment mellette a szép róka,
Vörös bundáját hordva.
A kígyó utána sziszegett:
«Ó, bárcsak az enyém lenne!»
A farkas hallotta a kiáltást
És azt mondta: «Ne bolondozz!
Bundában nem tudsz úszni –
Megroncsolnád a tested.
A bundára szükségünk van,
Mert a tél nehéz nekünk.
A szőr a fagyban megvéd,
A hideg ellen pajzs!
De te télen a lyukadban
Alszol e domb alatt.
Nem kell neked szőr,
Sem meleg vacsora az alvásban».
Ebben a meséban van egy tanulság:
«Az irigység rossz, barátom».
