Ki mondta, hogy ha macska –
Akkor okvetlen az legyen,
Hogy tejet lapjon a tálból,
Legyen lusta és fontoskodó.
Az egérkéknek rettegést kelteni,
Hogy ne merjenek kijönni,
Nappal-éjjel lyukaikban üldögéljenek,
Keserves könnyeket hullatva.
Ki mondta, hogy ha macska –
Akkor a verébke ijedten
És a többi madár is:
Micsoda rettenetes vad fenevad!
Kolbászt lopni a konyhán,
Szétkarmolni újra a kanapét,
Jóízűen hajkurászni a legyet
És nagy zajt csapni.
Igen, vannak ilyenek is,
Csak a mi Pamacsunk kicsi,
Nagyon jószívű és naiv,
Egy egeret sem bántana!
Még a madarakat sem bántja,
Nem tépi a függönyt,
Talán meg is lepődne:
„Minek ilyen huncutkodni?”
Ő egy jól nevelt kiscica:
Kutyakölyökkel labdázik.
Tejet sajnos nem szeret,
Eszik rántott húst és kiflit.
Nem bántja még a legyet sem,
Mindenki barátja,
Ezek csak macskákról szóló pletykák,
Mondom én, most nektek.
Ki mondta, hogy ha macska,
Az biztos vad fenevad!
Legyen otthon, legyen tál:
A legjobb barát lesz, hidd el!
Ha meg huncutkodik,
Az csak szeretetből van,
Munkánál így féltékenykedik,
És hiányzol neki, ha nem vagy itt!
