Egy varázslatos erdőben élt egy család — mama medve, papa medve és a kis medvebocs gyerekek. A legidősebbet Boglárnak hívták, a középsőt Jóskának, a legkisebb medvebocs lányt pedig Farkincának. Mindannyian egy gyönyörű nagy házban éltek, ahol a falak és a lépcsők illatos fából készültek.
A medvebocs fiúk a saját szobájukban laktak. Mindegyiküknek megvolt a saját fa kiságya, a polcokon pedig rengeteg különféle játék hevert — nagy tankok, szinte olyanok, mint az igaziak, pisztolyok, buldózerek és még hatalmas építőkészletek is, amelyekből nagy házat lehetett építeni.
Azonnal látszott, hogy itt fiúk laknak. Farkinca szobájában viszont minden rózsaszín volt, az ágytakaró is, az ablakfüggönyök is, és a ruhák is, amelyekből nagyon sok volt a rózsaszín szekrényben.
Minden medve, a felnőttek és a gyerekek is, egész nyáron és egész ősszel dolgoztak, hogy minél több élelmet gyűjtsenek télre. Hiszen télen az erdőben nincs élelem, mindenütt puha hó fekszik, és egyetlen bolt sincs, ahol lehetne különféle finomságokat vásárolni.
Ezért a hatalmas kamraszobában a falak mentén mézzel teli hordók álltak, nagy fa ládák málnával, almával, barackkal, szilvával, körtével és áfonyával. És még sok-sok különféle étel volt itt.
Tulajdonképpen a medvéknek már réges-rég téli álomba kellett volna merülniük, mert a medvék télen alszanak. De a mi mackóink nem tudtak aludni, mert hamarosan el kellett jönnie a legfontosabb ünnepnek — a karácsonynak. És ilyen alkalomból még egy kicsit nem is kellett télen aludni. Ráadásul feltétlenül készíteni kellett egymásnak és minden erdei barátnak ajándékokat.
E fényes, szép ünnep előtt minden mackó takarított a házban, elrakták a játékokat, könyveket, holmikat, díszítették a házat gyönyörű rajzokkal, gömbökkel, füzérekkel, saját kezűleg készített papír díszekkel, csillogó esővel.
A kis Farkinca megöntözte az összes virágot a házban, mamával együtt nagyon sok gyönyörű virágot neveltek cserepekben, és az egész házban kellemes virágillat terjengett. A legnagyobb szobában felállítottak egy nagy asztalt, leterítették gyönyörű fehér abroszával, sok-sok tányért tettek rá különféle finom ételekkel.
És hirtelen kopogás hallatszott az ajtón, még csak nem is kopogás, hanem alig hallható kopogás. Minden mackó összenézett, ki lehet ez ilyenkor? Farkinca rohant ajtót nyitni, és két kis sünit látott a küszöbön, egy öcskést és egy húgocskát — Tüskét és Apróságot. Azért jöttek, hogy segítséget kérjenek a mackóktól.
Jó napot, mackók. Nagyon szükségünk van a segítségetekre! A mamánk megbetegedett, az apánk elment az orvosért — a vaddisznóért, valószínűleg eltévedt. Otthon pedig egyáltalán nincs tűzifánk, az utcán olyan hideg van, hogy a szobáinkban hamarosan jégcsapok jelennek meg. És egyáltalán nincs ételünk sem.
Köszöntek a sünök.
Szegény sünök remegtek, mint a levelek a szélben, a hidegtől, az éhségtől, nagyon boldogtalanok voltak. Mama medve a kicsikhez rohant, gyorsan átöltöztette őket meleg, száraz ruhába, megitatott forró teával málnalekvárral, megetette finom mézzel töltött pogácsával, és lefektette aludni Farkinca kis rózsaszín ágyába, a kislánynak pedig a fiúk szobájában kellett lefeküdnie.
Először a kis medvebocs gyerekek haragudtak a szüleikre, de aztán elgondolkodtak, milyen szörnyű, amikor éhes vagy, fázol, és ami a legfontosabb, amikor a mama beteg, és ők is megsajnálták a szegény süniket.
Másnap, amikor mindenki felébredt, a medvecsalád egész serege elindult a sünök házához, magukkal vittek sok különféle ételt, gyümölcsöt, gyógyszert a beteg mamának, tűzifát, hogy felfűtsék a házikót, ajándékokat a kis süniknek, és sok-sok különféle játékot és ajándékot.
Nagyon vidám és jó volt segíteni a szegény kis süniknek, olyan kellemes volt mindenkinek együtt mulatni, ugrálni, játszani a sünikkel, nézni, ahogy a beteg süni mama bevette a gyógyszert és azonnal meggyógyult. Hát még a süni papa is hazatért, élve és egészségesen. Kiderült, hogy egy hatalmas hóbuckába esett, és nem tudott kimászni. De most már minden rendben van, és minden mama, papa és gyerek együtt gyűlt össze.
Így ünnepelte a karácsonyát a medvebocs család, ajándékok és különleges finomságok nélkül. De cserébe olyan kellemes volt segíteni az erdei barátaiknak, hiszen nagyon fontos, hogy sok ilyen közeli barátunk legyen.
