Egy kicsi-kicsi városban, messze-messze Budapesttől, élt egyszer egy kislány, Mariska. És mintha minden meglett volna nála — szép volt, okos volt, és már az első osztályba is készen állt menni. Csakhogy nagyon szeretett volna az interneten lenni.
Hát, anyu, hát vegyél nekem egy tabletet.
Minden nap ez hangzott el a házukban.
De az anya eleinte nem adta meg magát. Újra és újra feltette a kérdést:
Hát minek neked a tablet, kislányom? Hát nincs mivel foglalkoznod? Itt van nekünk ilyen gyönyörű természet, ilyen gyönyörű…
De Mariska nem hagyta abba, és újra kezdte a nótáját:
Az internetre akarok menni, mint Julcsi. Ott annyi minden van, anyu… Julcsi azt mondja, hogy vannak ott fejlesztő programok. A tablettel olyan okos leszek az iskolában!
És egyszer meglágyult a szerető anya szíve. Összekapart a tarsolyából és a szomszédoktól, és egyszer csak hozott egy tabletet. Átadta a boldogságtól ragyogó Mariskának, elmosolyodott a gondolatain, és kiment a kertbe dolgozni.
Mariska pedig leült a kemencére a tablettel, és játszani kezdett. És ott tényleg annyi minden volt… Lehetett a barátokkal üzengetni, színes videókat nézni, rengeteg élénk képet és pörgős zenét.
És Mariska észre sem vette, hogy egy egész nap eltelt. Bejött hozzá az anyja és felháborodottan csettintett a nyelvével:
Szóval te itt ültél egész nap? Na, aludni!
Hát még öt percet!
De az anya hajthatatlan volt:
Már este tíz van! Minden rendes kislány már alszik.
Vonakodva Mariska letette a tabletet és lefeküdt aludni. És arról álmodott, hogy ő lett a leghíresebb ember az interneten. Ezért álmában Mariska széles mosollyal mosolygott, meghatva az anyját.
A következő nap is elment. Csak éppen Mariska anyjához vendégek jöttek. Egész nap a házban sürgött-forgott, de Mariska nem volt hajlandó segíteni neki. Mindent az anyának kellett egyedül csinálnia: megteríteni, takarítani a házban és dolgozni a kertben.
Mariska csak legyintett a kérésekre, mert az interneten érdekesebb volt. És még amikor Julcsi is eljött az anyjával, Mariska még a fejét sem fordította feléje. Az anya csak csóválta szomorúan a fejét, és elment.
Mariska pedig észre sem vette, hogy eltelt a nap, és elaludt a tablettel a kezében.
Nem tudni, mennyi ideig aludt, de egy sötét-sötét szobában ébredt fel.
Anyuuuuu.
Kiáltott Mariska, de senki sem válaszolt. Megijedve a kislány felugrott, felvette a papucsát és körbefutotta a házat. De senki sem volt ott.
Elment ő.
Hirtelen megszólalt egy hang. És Mariska rémülten fedezte fel, hogy a tabletből jön.
Mi történt? Hova ment?
Remegő hangon kérdezte a kislány.
Hát fontos ez? Október van már, elutazott a városba.
Október? És mi lesz velem? Hiszen nekem iskolába kellett volna mennem!
Szomorúan fogta a fejét Mariska.
Kell az neked, gondold meg? Nálam itt minden megvan: együtt megtanuljuk az iskolai tananyagot.
Mariskának még az is tűnt, mintha a fekete képernyőn mosoly jelent volna meg.
De mi lesz Julcsival? Az anyával, az osztálytársakkal? Nem, ez így egyáltalán nem jó.
Hülyeség az egész, hamar elfelejted. Az anya nem jön vissza, megsértődött rád. És mi ketten leszünk egész életünkben. Annyi játékot mutatok neked, annyi videót. Akarod?
Neeeeem.
Mariska ijedten hátrált.
Nem-nem-nem-nem.
És elkezdett kiabálni. Leült a földre és egyszerűen csak kiabálni kezdett… Váratlanul felébredve.
Mi az, Mariska? Álmodtál valamit?
A megijedt anya megjelent a szoba ajtajában.
Semmi, anyukám.
Mariska odafutott az anyjához és erősen megölelte.
Bocsáss meg nekem. Mostantól mindig-mindig segítek neked a házban. Ezt a tabletet pedig kidobom.
A meglepett anya simogatta Mariska fejét és nem értette, mi történt. Talán jobb is ez így. De Mariska újra a régi lett, és nem ült a tabletnél egy óránál tovább. Különben megint rossz álmok jönnek.
