Ez a történet az urálski erdőben játszódik.
A leghidegebb és leghavasabb tél volt. Szarvasok jártak az erdőben. Az élén a vezér ― a legidősebb és legedzettebb. Ő taposott utat a mély hóban. A csorda közepén ― két szarvasmama a kicsi szarvasborjúkkal.
Hideg szél fújt és hóvihar kezdődött. Az enyhe széllökések egyre erősebbek lettek, és egy szörnyű vihar keletkezett.
A vezér azt mondta, hogy hamarosan lesz egy tisztás, ahol mindenkinek egy nagy hóban kell feküdnie. Így lesz melegebb ― meg lehet várni a rossz időt.
Amikor a szarvasok a tisztásra értek, egy éhes farkascsapat jelent meg. A szarvasok megijedten szétszaladtak. Harc kezdődött az éhes ragadozókkal.
Egy szarvasmama homlokával nyomta előre a szarvasborjúját és rábeszélte, hogy fusson: "Kicsim, gyorsabban mozgasd a lábaidat, el kell mennünk a tisztásról és el kell bújnunk a farkasok elől az erdőben, el kell veszni a fenyők és lucfenyők között".
Menj az erdőbe, én pedig harcolni fogok a farkassal! Majdnem utolért minket! ― kiáltott hirtelen…
Nem messze ettől a tisztástól az erdő szélén egy szép ház állt pajtákkal. A házban egy öreg erdész élt a feleségével.
Feleségem, holnap az unokák téli szünetre jönnek, ― mondta az erdész, az asztal mellett ülve és illatos gyógynövénytea kortyolgatva.
Vidám lesz velük! … Nézd, milyen vihar támadt, ― válaszolta a feleség, az ablakon kinézve.
Holnap reggel lovon megyek az állomásra, hogy találkozzam velük, ― mondta a nagyapa.
Jobb lenne motorcsánakkal, ― javasolta a háziasszony.
Igaz vagy. Miért kellene a lovat ilyen hóban szenvedtetni. Jobb motorcsánakkal.
Előkészítem a bundát és a filccsizmákat, hátha megfáznak az unokák. Ők városi gyerekek: nem viselnek bundát vagy filccsizmákat.
Korán reggel az erdész motorcsánakot vett és elment az állomásra. Hirtelen lát: nem messze az úttól egy furcsa hó van ― mozog. Az erdész megállt és odalépett a hóhoz. Megnézi, és ott egy kicsi szarvasborjú fekszik. Megfagyott, remeg.
Ó, szegény… Hol van az anyád? ― sóhajtott a nagyapa. Körülnézett és néhol a fákon vért látott.
Farkasok támadtak. Vajon az anyád él, vagy a farkasok megölték? Vissza kell mennem, nem hagyhatom itt.
Az erdész a szarvasborjút bundába csavarta, kötéllel a motorcsánakhoz kötötte és lassan visszament.
Feleségem, ajándékot hoztam neked, ― mondta, belépve a házba. ― Fogadd el!
Ó, istenem! Szarvasborjú! Fel kell melegíteni és meleg tejjel kell itatni. Menj gyorsan, különben lekésed a vonatot. Én majd mindent megteszek.
Az erdész találkozott az unokákkal ― a tízéves Lerával és Lónyával ― és hazament.
Nagymama, nagymama, ez egy borjú? Burénka borjút szült? ― kérdezték a gyerekek, amikor meglátták az állatot.
Nem, Burénka tavasszal lesz anya, de ez ― szarvasborjú. Ma reggel a nagyapád az erdőben találta.
Nagyapa, hol vannak a szülei? ― csodálkoztak Lera és Lónya.
Nem tudom, él-e az anyja. Éjjel úgy tűnik, farkasok támadtak a szarvasokra. A csorda szétszaladt. A kicsi eltévedt, elszakadt az anyjától, ― válaszolt a nagyapa.
Talán az anyja a farkastól mentette meg, ― tette hozzá a nagymama, ― de ő maga meghalt…
Ó, milyen szomorú, ― mondta Lera, majdnem sírva.
De él! Ne nyafogj! ― mondta a nagyapa, szemrehányóan nézve a nagymamára. ― Egész éjjel vihar volt, ezért tévedt el a kicsi.
De hogyan találja meg az anyja szarvasmama? ― kérdezte Lónya.
Megtalálja, ― válaszolta a nagymama. ― Felmelegítettem, meleg tejjel itatam. Amikor kívül melegebb lesz, kiengedem a kecskék közé játszani. A szarvasmama megtalálja a szag alapján. Mossatok kezet és ülj az asztalhoz, palacsintákat sütöttem. Aztán a nagyapáddal a szarvasborjút a karámba vizitek.
Mit fogunk ma még csinálni? ― érdeklődött Lónya.
Mit-mit! Körül kell járnom a gazdaságot, megnézni, hogy minden rendben van-e. Jöttök velem? Ebéd után pedig síelni fogunk, ― javasolta az erdész.
Nagyapa, minden nap körüljársz a birtokudat? ― faggatta az unoka.
Naponta kétszer: reggel és este.
Feldíszítjük a fenyőfát? ― fordult el a palacsintáktól Lera.
Most azonnal bemegyek az erdőbe és hozok egyet, ― válaszolta a nagyapa.
Én veled megyek! ― élénkült meg az unoka.
Én a nagymamát segítem, ― javasolta a lány és elkezdte a tányérokat takarítani. ― Aztán feldíszítjük a fenyőfát.
Unokám, adok neked vágott zöldségeket. Vidd el a kecskéknek, és talán a szarvasborjú is eszik majd, ― felállt a nagymama.
Nagymama, mi van, ha a szarvasmama nem találja meg? A szarvasborjú marad nálunk? ― sípította az unoka.
Valószínűleg.
Adjunk neki nevet.
Lehet, ez lehet. Gondolkozz!
Lósa. Lósának hívjuk. Nem tudjuk, lány vagy fiú. De ez a név mindkettőhöz passzol.
Ó, milyen ötletgazdag vagy! ― nevetett a nagymama.
Elment egy nap. Lósa megbarátkozott a kecskékkel a karámban.
Korán reggel az erdőből, sántítva, lassan kijött a szarvasmama. Odalépett a karámhoz és hangosan hívta a borjút.
Á-á-á-é-é-é, á-á-á-é-é-é! Kicsim, megtaláltalak!
Má-má-á-á, ― válaszolt Lósa.
Az erdész házában hallották a hangot. Hangosan ugatott a kutya. Mindenki kiszaladt az utcára.
A szarvasmama kimerült, meg van sérülve, ― mondta az erdész izgatottan, közben begombolva a bundáját, ― messziről látom.
Amíg az emberek futottak a karámhoz, a szarvasmama összeesett.
Fel kell hívni az állatorvost, ― mondta az ember aggódva.
Meghalt? ― megijedt a lány.
Mit fogunk vele tenni? ― kérdezte halkan a fiú, egyenesen állva. ― Húsra?
Nem, nem! Behúzzuk a karámba és meggyógyítjuk, jól etessük, ― válaszolta a nagymama.
Behozzuk a pajtába Burénkához, ott sok hely van és meleg, ― tette hozzá a nagyapa.
Nagymama, nagyapa, mi fogjuk gyógyítani a szarvasmamát és a borjút?! ― élénkült meg Lónya. ― Remek! Majd írok egy esszét az iskolában a téli szünetre. Minden osztálytársam megcsodál!
Csak dicsekedni és fitogtatni szeretnél, ― kuncogott a húga.
Amikor meggyógyulnak, akkor mennek az erdőbe. Nem fogjuk őket itt tartani, ― döntött az erdész.
Az állatorvos este jött. Azt mondta, hogy a farkasok nagyon megsebesítették a szarvasmamát.
Magam is csodálkozom, hogyan maradt életben. A borjút valószínűleg nagyon akarta megtalálni. Úgy tűnik, tavaszig nálunk lesznek vendégek, ― mondta a nagyapa, belépve a házba. ― Nos, feleségem, most már biztosan nem lesz unalmas.
A nagyapa nevetett.
Hurrá! Lósa tavaszig itt fog lakni. Mi pedig tavaszi szünetre is jövünk hozzátok, ― örült az unoka. ― Meggyógyítják a szarvasmamát?
Persze, van egy jó állatorvosunk.
