Ez a történet télen történt egy Barack nevű nyuszival. Azért nevezték így, mert szőre színe emlékeztetett erre az illatos és finom gyümölcsre.
Barack más állatokkal együtt élt a tanyán. Mindannyian jól éltek, sőt meglehetősen boldogan. Csak a nyuszinak nem voltak barátai, és ez nagyon elszomorította.
Barack elhatározta, hogy barátot keres. Úgy döntött, az erdőbe megy. Félelmetes volt neki. Mancsai fáztak, ahogy a puha hóba süllyedtek. A nyuszi elfáradt, de valahol várta egy barát....
A hó szép pelyhekben hullott, és azon a napon különleges zene szólt, mely anyu altatódalára emlékeztetett. Barack már nagyon hiányolta anyukáját, és szerette volna mielőbb hazamenni, de a barát várt rá.
A nyuszi teljesen kimerült, amikor hirtelen egy nyulacskával találkozott az úton. Végignézte Barackot a fülétől a farkáig, és így szólt:
Milyen furcsa vagy. Mintha nyúlra hasonlítanál, de a bundád más színű. Még télen sem változott meg, és az erdőben nem tudsz elbújni a rókától meg a farkastól, a hóban sem tudsz megbújni. Nem láttalak még errefelé, valószínűleg nem az erdei lakók közül való vagy.
Zavarodott kis utazó így válaszolt a nyulacskának:
Barack vagyok, a tanyán élek. Nincsenek barátaim, ezért indultam barátot keresni, mert barát nélkül nehéz. Legyünk barátok! A bundám azért ilyen, mert születésem óta ilyen, télire pedig nincs másik.
A nyulacska intett a mancsával, elugrott, és búcsúzóul ezt mondta:
Nem fogsz barátot találni az erdőben. Itt mindenki csak magára gondol, ezért nem akarok veled barátkozni. Elvesznél egyedül. Térj vissza a tanyára, Barack. Viszlát!
A nyulacska elugrott, a szomorú Barack pedig továbbment. Nem sikerült barátkoznia a nyulacskával. A téli erdő nagyon szép volt, fehér takaróba burkolózva, de túl barátságtalan és ridegnek tűnt. Hirtelen egy szarka ült az ágon. Ránézett a kis utazóra, és így szólt:
Furcsa nyúl vagy, nem cserélted meg a bundádat. Elvesznél, a farkas vagy a róka fogába kerülnél. Húzz el innen gyorsan, érzem: közel van a vörös róka.
Barack válaszolt a szarkának, aki még mindig figyelmesen vizsgálta:
Nem vagyok nyúl, hanem nyuszi, ezért nem is cserélem a bundámat. Barátot keresek, nagyon szomorú vagyok nélküle. Ezért jöttem az erdőbe. Ne ijesztgessen, néni szarka, inkább mondja meg: nem látta a barátomat?
A szarka csak megrázta a fejét:
Bolond vagy, nem találsz barátot az erdőben. Itt mindenki csak magára gondol, a barátokra senkinek sincs szüksége. Te pedig a farkas karmai közé kerülsz. Térj haza, mielőtt baj történik.
Barack még jobban elszomorodott. Vajon tényleg nem talál barátot? Mégis úgy döntött, folytatja útját. Egyre mélyebbre ment az erdőben, és egyre messzebb került a tanyától és anyukájától, ami még ijesztőbbé tette számára. De barátot kell találnia, hiszen barát nélkül nem lehet élni. Mindenkinek szüksége van egy barátra.
Hirtelen egy mókust látott, amely ágról ágra ugrált, és a havat rázta le, ami Barack pofikájára hullva csiklandozta az orrát. A mókus ránézett a nyuszira, és így szólt:
Nem helye nyúlnak az erdőben. Elvesznél, mert nem tudsz elbújni, mint a nyúl, a farkas és a róka elől. A bundád túl feltűnő a fehér hóban. Mi hozott hozzánk az erdőbe?
Barack összeszorított fülekkel válaszolt:
Barátot keresek. Barát nélkül nincs élet: szomorú és magányos az ember. Az erdőben keresem, mert a tanyán mindenkit ismerek, és biztosan nincs ott barát. Észrevettem volna. Legyünk barátok, mókus!
A mókus átugrott a szomszédos ágra, készült tovább utazni a téli erdőben, és búcsúzóul ezt mondta a nyuszinak:
Nincsenek barátaim, és sosem voltak. Az erdőben mindenki csak magára gondol. Te pedig, ha nem akarsz farkassal találkozni, menj haza. Barátot itt nem találsz, bárhogy keresed.
Barack nagyon elszomorodott, sajnálta az erdei lakókat:
Hogyan élhetnek barátok nélkül? Ez nem helyes, rossz dolog. Senki nem támogat, nem segít bajban, nem fogja meg a kezed, ha szomorú vagy. Nincs kivel megosztani az örömöt és a bánatot.
Így gondolkodott a nyuszi, és a tanyára gondolt: nem, mégis együtt élnek ott, segítik egymást. Hirtelen a kis utazó közvetlenül a közelében lépéseket hallott, amelyek nem nyulakéhoz és nem a mókus ugrálásához hasonlítottak. Nehezek voltak és erősek. Barack megfordult, és meglátta a farkast. Mellette állt, és Barack megijedt. A farkas megnyalta a száját, és így szólt:
Nem egészen olyan vagy, mint egy nyúl: más a bundád. Akkor tehát nyúl… Ez jó! Hallottam, hogy barátot keresel. Legyünk barátok. Nem foglak bántani.
A farkas egyre közelebb ment a megijedt nyuszihoz, kitátotta a száját, és csattogtatta a fogait. Mindjárt megeszi! A szegény kis Barack csak ennyit tudott válaszolni:
Nem akarok veled barátkozni, farkas. Túl nagyok a fogaid, és bántod a nyulakat. Ez nem helyes.
A farkas egyre közelebb ment Barackhoz, ő pedig könnyezni kezdett, és mancsaival eltakarta a szemét a félelemtől. Eszébe jutott a tanya: anyukája, aki aggódva várja, és Csillag, a ló. Így nevezték el, mert ennek a lónak a homlokán szép fehér csillag ragyogott, hasonlóan azokhoz, amelyek a téli éjszakai égbolton láthatók.
Csillag gyakran megkínálta répával, és a nyuszi szeretett vele lenni az istállóban, almát hozni kedvenc almafájáról, amikor az érett és elkezdett hullani. Csillag illata is különleges volt: széna, mezei virágok és persze a kedvenc almák. Szeretett Csillag hátán lovagolni, és hallgatni a városi utazásairól szóló meséit.
Ebben a pillanatban Barack megértette, hogy van barátja, Csillag, csak ezt nem látta és nem becsülte meg. Bárcsak most otthon lenne, de baj van: nem tud elmenekülni a farkas elől. Hirtelen a hóval borított erdőben ismerős hangot hallott:
Barack! Barack! Hol vagy?
Csillag volt! A nyuszi nagyon megörült barátja hangjának, de a farkas itt volt mellette, és megijedt, most már nem magáért, hanem Csillagért. A farkas nyilván éhes volt, és nem választott volna, hogy nyulat vagy lovat egyen ebédre.
Barack megfordult, és meglátta Csillagot, amint a ragadozó előtt áll. A ló felágaskodott, majd hirtelen leengedte első lábait, és hangosan dobbantott. A farkas rájött, hogy a ló nem fog hátrálni és megijedni. Nem szólt semmit, elment, és tovább vándorolt a téli erdőben.
Csillag odament a megijedt nyuszihoz, lehajtotta a fejét, és gyengéden így szólt:
Barack, de megijesztettél minket! Anyukád nagyon elszomorodott, amikor elmentél, ezért elhatároztam, hogy megkereslek. Jó, hogy megtaláltalak, különben soha többé nem láttunk volna, eltűntél volna, és a farkas ebédje lettél volna… Nagyon örülök, hogy látlak!
Barack hallgatott. Ő is nagyon örült, hogy látja az igaz barátot. Örült, hogy visszatér a tanyára, és látja anyukáját, odabújt Csillag arcához.
A barátok hazaindultak, ahol mindenki várta őket. Ahol az állatok együtt éltek, és mindenki kész volt segíteni a másiknak. Amikor visszaért, Barack azonnal anyukájához szaladt. Anyukája nem szidta meg, csak gyengéden ezt mondta:
Kicsi bolondom, miért mentél egyedül az erdőbe? Hiszen nagyon veszélyes ott.
A nyuszi halkan suttogta:
Nem fogom többé megtenni, anyuka, becsszóra. Most pedig mennem kell Csillaghoz, van neki egy ajándékom. Az igaz barátomnak készült ajándék.
Anyukája helyeslően nézett Barackra. Barack elővette az almát, amit Csillagnak tartogatott, éppen olyat, amilyet a ló szeretett, és elindult az istállóba. Könnyen megtalálta a lovat, aki, ahogy a hideg téli estéken szokta, a meleg istállóban szomorkodott. A nyuszi odament hozzá, és átnyújtotta a finom, illatos almát.
Köszönöm, Csillag! Nélküled nem tértem volna haza. Megmentettél a farkastól. Korábban nem értettem és nem becsültem meg, hogy van barátom. Azt hittem, nincs barátom, ezért indultam keresni. De az erdei lakókkal beszélgetve rájöttem, hogy van nekem a legigazibb barátom, akinek a homlokán a legszebb csillag ragyog, ami még a legfényesebb csillagnál is szebb az éjszakai égbolton. Megértettem, hogy a tanyán sok barátom van, hiszen ott együtt élünk, és segítünk egymásnak bajban. Az erdőben pedig, képzeld el, mindenki csak magára gondol, és az erdei állatoknak nincs barátjuk.
Csillag hallgatta Barackot, és örült, hogy visszatért haza, és nem szomorkodik többé. Gyengéden mosolygott, és így szólt:
Köszönöm, Barack. Örülök, hogy a barátod lehetek, és jó látni, hogy vidám vagy, nem pedig szomorú, mint az erdei utad előtt. Nem hagyhattalak bajban, hiszen a barátok éppen így cselekszenek. Köszönöm az ízletes almát. Különösen kedves nekem, mert barát ajándékozta.
Így ért véget a Barack nevű nyuszi utazása a barát keresésében. Kiderült, hogy a barát mindig is ott volt mellette, csak Barack nem vette észre. De most már pontosan tudta, ki az igaz barát, és különösen megbecsülte, hiszen nem sok igaz barátunk van az életben. Ezért kell becsülni és óvni őket.
A nyuszi és a ló ma is barátok, csak már felnőttek. Barack most is szívesen jár az istállóba Csillaghoz, hallgatja a városi utazásairól szóló meséit, és arról, hogy télen a város különösen szép, fehér hótakaróval borítva, és minden ház különleges lesz, olyan, amilyen más évszakban sosem.
Ezt a történetet egy macska mesélte el nekem, aki azon a tanyán élt, és télen este dorombolt az ölemben. Te pedig, kedves olvasóm, ha egyszer tanyára jutsz, figyelj és hallgatózz: lehet, hogy éppen az a tanya, ahol Barack és Csillag élnek. Hiszen ez a történet tiszta igazság, és hinni benne vagy sem, csak rajtad múlik.