Egy erdőben, egy napfényes tisztáson áll egy apró házikó. Színes levelekkel és virágokkal van díszítve. Ott lakik a kis katicabogár. Nagyon szereti a színes ruhákat. Kedvenc ruhája a piros, fekete pöttyös. A katicabogár minden nap sétál az erdőben, gyönyörködik a virágokban, átrepül egyik levélről a másikra, és a napsugarak alatt melegszik.
Egyszer a katicabogár túl sokáig sétált az erdőben, és eltévedt. Hirtelen meglátta a pókocskát, amint a faágról lehúzza a pókhálóját.
Pókocska, segíts megtalálni az utat haza – mondta a katicabogár.
A pókocska csodálkozva nézett rá:
Nem látod, milyen felhők vannak az égen? Mindjárt esni fog az eső. Segíts levenni a pókhálót és elrejteni. Nem akarom, hogy elázzon.
Nincs időm segíteni, sietek haza – válaszolta a katicabogár.
Most nem mehetsz el, te is megázol az esőben. Segíts nekem, aztán amikor eláll az eső, megmutatom az utat.
Hát még ez is! Magam is megtalálom! Nem félek én semmilyen esőtől!
A katicabogár nem hallgatott a pókocskára, és elindult a kis ösvényen, hogy megtalálja a tisztását.
Hirtelen feltámad a szél, erős eső kezdődik. A katicabogár nem tudott elbújni. Piros ruhája és szárnyai teljesen eláztak! Most már nem tudott repülni, a hazagyalogolás pedig nagyon sokáig tartott volna. A katicabogár leült egy gomba mellé, és sírni kezdett.
Miért sírsz? – hallott hirtelen egy hangot a katicabogár. Felemelte a fejét, és meglátta a hangyát.
Eltévedtem, és megáztam.
Ne sírj, segítek neked. Gyere velem!
A hangyácska a hangyabolyba vezette a katicabogarat. A hangyák segítettek neki melegedni, megszárították a ruháját, forró teát itattak vele. Egy öreg hangya pedig megmutatta neki a hazavezető utat.
Milyen kedvesek vagytok! – mondta a katicabogár.
Egyszerűen tudunk barátkozni – válaszolta a hangyácska.
Barátkozni? Mit jelent az, hogy „barátkozni”? – kérdezte a katicabogár.
Barátkozni annyit jelent, hogy törődünk a barátainkkal, segítünk nekik, nem bántjuk őket, megosztjuk velük a játékainkat...
Nekem pedig nincsenek barátaim – mondta szomorúan a katicabogár.
Most már a barátaink vagyunk! – kiáltotta boldogan a hangyácska.
A katicabogár megörült, és vidáman tapsolt egyet.
Pedig megbántottam a pókocskát! – jutott hirtelen eszébe. – Mindenképp segítenem kell neki! Lehet, hogy ő is a barátom lesz!
A katicabogár megköszönte a hangyáknak a segítséget, segített elpakolni az asztalról az edényeket, aztán útnak indult.
Hazafelé menet meglátta a pókocskát. Éppen kilépett a házikójából, hogy újra felakassza a pókhálóját a gallyakra. A katicabogár örömmel segített neki.
Most már tudta, hogy a barátkozás nagyszerű dolog!