Amikor a Fenyőcske még egészen kicsi volt, mindent érdekesnek talált. Bárhová nézett, mindenen csodálkozott. A legkülönösebbek számára a természet változásai voltak.
Nyáron minden fa egyforma volt. És ő is olyan volt, mint a többiek. Mindannyian egy nagy, összetartó családként éltek.
Aztán egyszer, amikor elmúlt a hőség, esni kezdett az eső, és beköszöntött a hideg, a barátaival valami történni kezdett. Leveleik színt váltottak, és tarkák lettek. A Fenyőcske nem tudott betelni a szépségükkel: milyen gyönyörűek! És várta, hogy vajon az ő tüskéi is ilyen élénkek lesznek-e.
Sárgák vagy pirosak, esetleg narancssárgák? – álmodozott így minden este elalvás előtt arról, hogy öltözéke megváltozik. Reggelre azonban mindig minden ugyanaz maradt.
Ó! – sóhajtott szomorúan a Fenyőcske. És annyira sajnálta magát, annyira mérges volt a tüskéire, amelyek sehogy sem akartak változni. Sőt, egyre keményebbek és merevebbek lettek, ágai pedig bolyhosak és terjedelmesek.
Így szomorkodott a Fenyőcske, amíg erős szelek nem támadtak. Egy reggel felébredve úgy érezte, mesében van. A föld mintha festékkel lett volna kifestve: sárgával, vörössel, narancssárgával – mindennel, amit ő szeretett.
Ah, de szép! Nézzétek! – kiáltotta, a fa barátaihoz fordulva.
Igen, igen – mondták lassan, mintha álmosan beszélnének –, tudjuk. Minden ősszel így van.
Ősz! Hát így hívják ezt. Ööő-szííí – énekelte a Fenyőcske, gyönyörködve a tarka levélszőnyegben. Ekkor vette észre, hogy ezek a szép levelek leváltak a barátai ágairól és lehulltak, a fák pedig csupaszon, védtelenül álltak, ágaikat és törzsüket kitéve minden szélnek és esőnek.
Most megsajnálta a fákat. Ekkor a Fenyőcske megszerette a tüskéit, amelyeket nemrég még szidott. Hiszen éppen a tüskék, amelyek zöldek maradtak, védték és óvták vékony testét a széltől és a hidegtől.
Bár a tüskéim nem tudnak színt váltani, és nincs ilyen pompám, nekem most jó és nyugodt – gondolta a Fenyőcske –, igen, mindig ugyanolyan vagyok, de ez így még jobban tetszik: maradjon így mindig!
A Fenyőcske még azt sem sejtette, hogy zöld ágacskáit mások is nagyon szeretik, hiszen télen a nyárra és a melegre emlékeztetnek. És csodásan illatoznak a fenyőtűtől és a gyantától.
