Egy kicsi, de nagyon szép városban élt egy kislány, akit Annának hívtak. A kislány mindig sokat olvasott, szerette hallgatni a meséket, amelyeket anyukája este lefekvés előtt mesélt neki. És Annácska mindig arról álmodozott, hogy találkozhasson a Télapóval, aki minden évben elhozza neki a legvágyottabb ajándékokat.
Egyszer egy szilveszter éjszakáján a Télapó még egy kiskutyát is hozott, amiről a kislány már régóta álmodozott. És azóta Anna tudja, hogy az öreg varázsló valóban létezik, hiszen senkinek sem beszél az álmairól, mégis valóra válnak. Ez azt jelenti, hogy a Télapó tényleg el tudja olvasni a gyerekek gondolatait, és ajándékba hozza azt, amiről olyan régóta álmodoztak.
Elmúlt a forró nyár, majd az ősz. És végre elérkezett a várva várt tél, december. A fák fehér bundába öltöztek, a lábak alatt pedig ropogott a puha hó. Egész nap gyönyörű hópelyhek táncoltak az utcán, a házak ablakaiban pedig fokozatosan kigyulladtak a fényes, színes lámpák – a fényfüzérek. Mindenki várta a legvidámabb és legvarázslatosabb ünnepet – az újévet!
Eközben egy távoli országban, amelynek a nevét senki sem ismeri, mert nagyon messze van, az öreg varázsló – a Télapó – készült a munkára. Hófehér szakálla szépen hullámzik a derekáig, az orrán pedig vastag lencsés szemüveg ül.
Nos, nézzük csak, mit kívánnak idén a gyerekek az ünnepre?
Elgondolkodva leült az öreg a kandallónál álló hintaszékbe, és kiöntötte a gyerekektől kapott rengeteg levelet.
Na, a kis Péter egy építőkészletet szeretne kapni. Nézzük meg, hogyan viselkedett.
A Télapó közelebb húzott egy gyönyörű üveggolyót, amelyben megfigyelhette a világ összes gyermekét, a viselkedésüket, az osztályzataikat.
Nos, nem csínytevéskedett a fiú, és a naplójában csupa jó jegy van. Akkor szilveszter éjszakáján elhozom neki a szép építőkészletet!
Kommentálta az öreg.
Ó, és ki ez a kislány?
A golyó tükrében meglátta Annát. Csendesen ült a szobájában és olvasott.
Aztán a kislány felállt, az ablakhoz lépett és suttogva mondta:
Télapó, kedves Télapó, ha hallasz engem, kérlek, ajándékozz nekem egy gyönyörű babaházat. Egyszer megmutattam anyukámnak a boltban, de nem tudtuk megvenni, mert nagyon drága. Megígérem, hogy soha nem leszek rossz, és amikor iskolába megyek, csak jó jegyeket hozok haza.
A kislány erősen becsukta a szemét és ökölbe szorította a kezét, úgy gondolta, hogy így a kívánsága még gyorsabban teljesül.
Milyen jó kislány, már régóta figyelem őt!
Mondta a Télapó.
Nos, talán teljesítem a kívánságát.
Ebben a pillanatban kopogtak a Télapó ajtaján.
Lassan felállt a székből, apró lépésekkel az ajtóhoz ment és megkérdezte:
Ki az?
Nyisd ki, Télapó, baj van!!!!
Hangos kiáltások hallatszottak.
Az öreg kinyitotta az ajtót, és a küszöbön egy hóembert látott. A sálja kócosan lógott, az orra másfelé állt, a szemei pedig kétszer akkorák lettek az ijedtségtől.
Az újév eltűnt! Most elmarad az ünnep, senki sem kap ajándékot, és az összes karácsonyfa elszárad! Katasztrófa!
Rendben, mondd el szépen sorjában. Mi történt?
Az újév eltűnt! Már csak két nap van az ünnepig, mindenki készül, fákat vásárol, házakat díszít, ajándékokat ad. De nem tudják, hogy az újév nem jön el!
A Télapó meghallgatta a hóembert, megköszönte az információt, és gondolkodni kezdett.
Eközben a városban, ahol Anna élt, mintha káosz tört volna ki. A szél üvöltött, a hó úgy esett, hogy az utat sem lehetett látni, a föld jéggel borítódott, a fák pedig kidőltek. A városban kialudt a villany, a fényfüzérek elhalványultak.
Anna felébredt a szél zajára és megijedt.
Elhívta az anyukáját és megkérdezte:
Anyukám, hogyan fog hozzánk jönni a Télapó? Hiszen nem látja az utat és elhalad mellettünk. Pedig én nagyon várom, annyira kértem a babaházat.
Ne aggódj, kicsim. A Télapó mindig eljön, biztosan talál módot, hogy eljusson hozzánk, és megkapod a várva várt ajándékot.
A Télapó pedig nem vesztegette az időt. Kitalálta, hogy az újévet a Hóvihar lopta el, hiszen ő már régóta várja az alkalmat, hogy az ünnep ne jöjjön el.
Nos, eljött az idő, hogy leszámoljak ezzel a Hóviharral!
Kiáltotta a Télapó.
Elővett egy hatalmas, világító botot, és úgy rácsapott a földre, hogy körülötte minden állat összefutott.
Segítőim, nyulak, rókák, farkasok és szarvasok! Segítsetek megtalálni az újévet, hiszen nélküle nem lesz ünnep! Az emberek várnak, készülnek, ajándékokat vásárolnak, fákat díszítenek! Nem engedhetjük, hogy a Hóvihar mindent elrontson! És akkor a Télapó összes segítője elindult az újév keresésére.
Eltelt két nap, az utcán december 31. van. Már csak néhány óra van az ünnepig, de a házakban még mindig nem gyulladt ki a villany. Anna teljesen elszomorodott, és úgy döntött, hogy nem lesz ünnep, és nem kap ajándékot.
Sokáig sírt, majd egy idő után mégis elaludt. És hirtelen a házakban kigyulladtak a lámpák, a fák végre felragyogtak a fényes fényfüzérekkel, a hóvihar elcsendesedett.
A szobába belépett a Télapó – piros ragyogó ruhában, hosszú fehér szakállal, hatalmas zsákkal a vállán.
Anna kinyitotta a szemét, a házban meleg és hangulatos volt, mintha nem is lett volna hóvihar, nem is fújt a szél, és nem is aludt ki a villany, de a Télapó nem volt a szobában.
Anya, gyere gyorsan ide!
Kiáltotta a kislány.
A szobába berohant az anya:
Mi történt?
Anyukám, volt újév?
Az anya a fa alá nézett, ahol egy becsomagolt ajándék állt – hatalmas, fényes dobozban.
Anna felugrott és a fához rohant, nekiesett az ajándék kibontásának.
Anyukám, anya, ez egy babaház, pontosan olyan, amiről már régóta álmodtam.
Boldogan felkiáltott a kislány.
Látod, mégis eljutott hozzád a Télapó, és semmiféle hóvihar nem akadályozhatta meg.
Mondta az anya.
Ebben a pillanatban egy árnyék villant meg az ablakban, Anna odafutott megnézni, mi az, de nem látott semmit.
Valójában a Télapó felkapaszkodott a tetőre, hogy a kislány ne vegye észre, különben el kellett volna mesélnie, hogyan mentették meg a barátai – az erdei lakók – az újévet, és hogyan találták meg a Hóvihar jégpalotájában. Hiszen a Télapónak még annyi gyereket kell meglátogatnia, annyi ajándékot kell átadnia.
Az újév időben érkezett a Télapónak köszönhetően, aki mindig teljesíti a kívánságokat és a legvágyottabb ajándékokat adja!
