Zümmm… zümmm… ― hallatszott az epres réten. Ez a méhcsalád repült gyorsan és vidáman: az apa, az anya és a kis méhecske Zümmögő.
A meleg nyár véget ért, az ősz közeledett. Eljött az ideje, hogy Zümmögő a méhek óvodájába menjen. Zümmögő fürge és társaságkedvelő volt, és türelmetlenül várta ezt a pillanatot.
Hiszen ott olyan érdekes és olyan sok barát van! ― mondta vidáman a kis méhecske.
Végül Zümmögőt beíratták az óvodába, és lassan hozzászokott az új napi rutinhoz.
Az óvodapedagógusok és a gondozó dicsérték, azt mondták, hogy nagyon jó és kedves méhecske. Zümmögőnek is tetszett az óvodában.
Eleinte csak délig járt az óvodába. De aztán eljött az ideje, hogy egész nap maradjon a méhek csoportjában, és délután aludjon a kis méhek fészkében.
Zümmögő nagyon szomorú lett, elégedetlen zümmögéseket hallatott és sírni kezdett. Nem szeretett délután aludni, de az óvodában ilyen a rend!
Zümmögő nem aludt délután! És amikor este az anyja repült érte, hogy hazavigye, Zümmögőnek már nem volt ereje hazarepülni.
Mama, fáradt vagyok és nem akarok többé az óvodába repülni!
Mi a baj, kicsim, fürge Zümmögőm?
Nem akarok, és kész! ― mondta Zümmögő, hangosan topogott a lábával és zümmögött.
Ez így ment napról napra. De egy nap Zümmögő észrevette, hogy az óvodájából minden méhecske vidáman és boldogan repül haza az őszi erdő fölött.
Miért olyan vidám minden este a hazarepülés? Csak nekem olyan nehéz a szárnyaimat mozgatni, ― kérdezte Zümmögő az anyját.
Te aludtál-e ma délután? ― kérdezte az anyja.
Nem, ― válaszolta Zümmögő.
És tegnap?
Az sem! Csak fekszem nyitott szemmel és számlálom a százszorszépeket, amelyeket az ablakból látok.
Minden nap így? ― csodálkozott az anyja.
Igen, minden nap így.
De a többi méhecskék, akik veled pihennek az óvodában, nem csak százszorszépeket számlálnak, hanem harangvirágokat, pitypangokat és …
Az anya nem tudta befejezni, mert Zümmögő kíváncsian zümmögni kezdett.
Hol? Melyik ablakban lehet látni ezeket a virágokat?
Ahhoz, hogy lásd ezeket a virágokat, nem kell az ablakba nézni. Csak be kell csukni a szemedet és gondolni kell rájuk!
Ez az egész?
Ez az egész, ― válaszolta az anya.
Másnap reggel Zümmögőnek nagyon szeretett volna látni mindazokat a virágokat, amelyekről az anyja beszélt. Amikor délután a méhecskék aludni mentek, szorosan becsukta a szemét… És látta a százszorszépeket, a harangvirágokat, a pitypangokat, a boglárkavirágokat és …
Hiszen az álomban minden lehetséges!
