A tél a csodák ideje. Amikor a könnyű fehér hó leesik a földre, és a szél vidáman játszik a faragott hópehelyek között, igazi varázslat történik.
Kevesen tudják, hogy minden évben Nagyapa Télapó új segítőt választ magának. Valószínűleg azt gondoltad, hogy ez valaki az elfek közül, de nem, Nagyapa az egyik gyerekből választ, aki levelet ír neki.
Az erre a pozícióra beérkező jelentkezések pedig évről évre szaporodnak. Ki ne szeretne az újévi éjszakát egy igazi Télapóval tölteni, nem pedig egy álruhás apával vagy nagyapával. De a téli varázsló felelősségteljes embert igényel. Nagyapa memóriája nagyon rossz, segítő nélkül kétszer is elhozhatja az ajándékokat ugyanabba a házba, vagy még rosszabb – teljesen elfelejthet ajándékot hozni valamelyik kicsinek a listáról.
Az ablakok hópehelyes díszítésében is szüksége van segítségre Nagyapának. Egyedül nem tudja az összes ablakot festeni. Ez a munka pedig már jóval az újév előtt kezdődik.
"Elolvastam minden levelet, amit a gyerekek küldtek nekem, de nem tudtam megfelelő segítőt találni. Mit tegyek? Egyedül nem boldogulok!" – gondolkodott Nagyapa Télapó, aki egy nagy tölgyfa íróasztal mellett ült. Az orrán kék szemüveg ékeskedett nagy lencséivel, hogy meglássa, ki mond igazat a viselkedéséről ebben az évben, és ki hazudik. Ha egy gyerek hazugságot írt, a szemüvegen keresztül csak szép hópehelyek lesznek láthatók.
Nagyapa Télapó gondolkodott, megvakargatott a fejét, és úgy döntött, hogy személyesen megy keresni magának segítőt. De hogyan jelenjen meg az utcán újévi öltözetben? Mindenki felismeri majd, és az újév előtt nem szabad, hogy a gyerekek lássák Nagyapát, különben nem teljesedik meg az újévi csoda. Nem marad más, mint egy közönséges szőrmebunda és meleg csizmák. Hogy egyetlen gyerek se ismerje fel az utcán.
"Hol keressem? Egy jó, kedves, felelősségteljes és bátor segítőt?" – gondolkodott Nagyapa, egy szép díszített téren állva, a karácsonyfa mellett. Tekintete a mellette elhaladó gyerekeken siklott végig. De egyetlen gyerek sem felelt meg Nagyapa Télapó magas követelményeinek. Az egyik kislány az anyja ujját húzta, fagylaltot kérve, egy másik fiú nem akarta maga húzni a szánokat, és a karácsonyi játékok sátra mellett egy csintalan gyerek igazi koncertet rendezett, követelve, hogy vegyenek neki egy karácsonyi lollipopot.
Váratlanul Nagyapa Télapó tekintete egy apró, vékony fiúra esett a többi gyerek között, aki vékony kabátot viselt és egyáltalán nem téli cipőt. Ilyen hidegben a fiúnak biztosan megfagyott volna a feje a lábáig. De a fiú nem panaszkodott és nem sírogatott, színes, kézzel készített karácsonyi gömböket tartott a kezében. És nyilvánvalóan felajánlotta őket az elhaladó embereknek, hogy vegyenek tőle.
Nagyapa Télapó sietve ment a fiúhoz a tömegen keresztül, hogy megtudja, mi késztette arra, hogy egyedül álljon ilyen fagyban. Amint közelebb ért a fiúhoz, az kiáltott:
Kézzel készített karácsonyfadíszek! Olcsón!
Halló fiú, honnan vannak ezek a szép karácsonyi gömbök?
Egyenesen Télapó műhelyéből! Legfelsőbb minőségű karácsonyfadíszek. Szeretnél vásárolni? Olcsón adom.
Nagyapa Télapó figyelmesen nézett a fiú szemeibe, és észrevett bennük azokat a tulajdonságokat, amelyeket olyan régóta keresett más gyerekekben. De nem kellett sietnünk a döntéssel, jól kellett mindent ellenőrizni. Így szólt:
Télapó műhelyéből beszélsz? Érdekes... Hadd nézzek meg – nagyapa egy piros gömböt vett a kezébe, rajta vékony fehér ecsettel gondosan festett, hópehelyre emlékeztető kanyargós minták voltak.
Tetszanak az én játékaim? Általában mindenki elhalad mellettük... – mondta a fiú, és szeme egyidejűleg reménnyel és szomorúsággal volt tele.
Tudod, én hiszek neked. Egyszer már járt a varázsló karácsonyi műhelyében, és az a játék, amit az elfek ott készítik, sokkal kevésbé színes, mint a tiéd.
Szóval megveszed ezt a gömböt? – a fiú szeme a könnyek miatt ragyogott.
Sőt, barátom, megveszem az összeset, sőt még többet is, de válaszolnod kell egy fontos kérdésre. És őszintén kell válaszolnod.
Mindent, amit tudni szeretnél! – a fiú kész volt bármit megtenni, csak hogy eladja azokat a gömböket, amelyeket olyan szorgalmasan festett több éjszakán át.
Mondd meg, mi késztette arra, hogy ezt a hihetetlen művészi tehetségedet arra fordítsd, hogy karácsonyfadíszeket árulj a téren az újév előestéjén, és még olyan kabátban is, amely alig véd meg a széltől?
A fiú sokáig nem válaszolt. Lesütötte a fejét, és olyan szégyent érzett ezzel a nagylelkű felnőttel szemben, aki kész volt az összes karácsonyi díszét megvenni. Kereste a megfelelő szavakat, de nem tudta kimondani az igazságot.
Látom, hogy valami aggaszt téged, de rám bízhatsz. Higgy nekem, tudom, hogyan kell megőrizni a legfontosabb titkokat. De ha nem szeretnél válaszolni, nem kell. Úgyis megveszem tőled a karácsonyi játékokat, csak mondd meg az árat.
Nem, ez nem lenne tisztességes. Ígértem, hogy elmondok.
Értékelem az őszinteségedet, és szeretnék megköszönni neked.
Télapó szavai olyan erősen meghatották a fiút, hogy mély levegőt vett és így szólt:
Azért árulok játékokat a téren, mert pénzre van szükségem az élelmiszer megvásárlásához. Ezt az öreg kabátot viselem, mert nincs más ruháim. Pazarlom a tehetségemet, mert nem engedhetem meg magamnak, hogy fejlesszem. Hajléktalan vagyok, csak kérlek, ne szánj meg. Egyszerűen vegyél gömböket.
Nagyon bátor fiú vagy. Bocsáss meg, nem kérdeztem meg a nevedet.
Témának hívnak. Teljesítettem az egyezség részét.
Mi lenne, ha sokkal többet ajánlanék, mint csak a gömbök megvásárlása? Felajánlom neked a segítséget. Munkát és szállást. Csak ne gondold, hogy szánlak.
De miért én?
Érted, szükségem van egy segítőre. Olyan, mint te – bátor, kedves, felelősségteljes fiú.
Mit dolgozik?
Én... Hogyan mondjam el... Én Télapó vagyok.
A fiú nevetni kezdett, de Nagyapa Télapó nem sietett leállítani.
Viccelsz? Ez nem lehet igaz!
Nem hiszel Nagyapa Télapóban?
Hiszek, de... Már régóta nem történt velem karácsonyi csoda.
Akkor itt az ideje, hogy ezt megváltoztatjuk!
Nagyapa Télapó megcsettintette az ujjait, és erős havazás kezdődött. Téma nem tudott hinni, hogy tanúja lett ennek a varázslásnak.
Most hiszel, hogy Télapó vagyok?
Igen! Hiszek neked!
Szóval elfogadod az ajánlatomat?
Persze, hogy elfogadom!
Akkor vedd fel a karácsonyi játékaidat, és indulunk észak felé, hogy felkészüljünk az ünnepre. Sok munka lesz, de együtt biztosan boldogulunk.
De szüksége van az én karácsonyfadíszekre? Te varázsló vagy, és az elfeid valószínűleg...
Ilyen szép karácsonyfadíszeket még nem láttam. Higgy nekem, nagyon sokat láttam... De ezek a gömbök, megígértem, hogy megveszem, ezért joggal az enyéim. És felakasztom őket az én Karácsonyfámra.
Köszönöm! – csak ennyit mondott a fiú, és vidáman átölelte Télapót.
Nem kell mondani, hogy ilyen őszinte és felelősségteljes segítője még soha nem volt Nagyapának. Téma olyan megtetszett a varázsló számára, hogy felajánlotta neki, hogy maradjon véglegesen!
