Tavasz. Fényesen süt a nap. Az erdő szélén zöld fű jelent meg és nyíltak az első virágok.
A fiatal Sünike felébredt puha, meleg, mohával bélelt odújában a téli álom után. A téli készülődésre alaposan felkészült, ahogy anyja tanította: sok mohát hordott össze, hízott a bőre alatt és élelmiszer-készleteket csinált a hosszú téli hónapokra. Így nagyon édes álma volt.
A Sünike megnyújtózott, ásított, tágra nyitotta a szemét és gondolta: "Meleg az odúmban, de tavasz van. Ideje kijönni a fényre és megnézni, mi történik az erdőben".
Az erdőben jó volt. A meleg sugarak körülölelték és melegítették a földet. Mindenütt virágzottak a hóvirágok. A fák dagadt rügykkel álltak: mindjárt megjelennek a zöld levelek.
A fiatal Sünike friss tavaszi levegőt szívott be, kiegyenesítette a szőrén lévő tüskéket és körülnézett. Mit ebédelnék? Hirtelen egy csapadékkút férgek jöttek ki a föld alól. A Sünike megragadta... és megette.
Milyen régóta nem kóstoltam ilyen finomságokat - gondolta.
Míg az első virágokat vizsgálta, egy fiatal Sün közeledett hozzá.
Halló, Sünike! Hogy vagy? Most ébredtél fel? Már két napja sétálok itt, barátokat keresek. Legyünk barátok!
Jó napot - válaszolta félénken a Sünike. - Éppen most jöttem ki a földre és senkit sem ismerek.
Az odúink közel vannak egymáshoz, szóval szomszédok vagyunk. A szomszédok pedig könnyen lehetnek barátok! Már megismerkedtem a Vakond-dal. Ő az anyukájával és nővéreivel él nagyon közel. Sok közös dolgunk van: mindketten szeretjük az esőférgeket és az egész telet a föld alatt töltjük. Csak a vakondok nem alszanak, hanem a föld alatti folyosóikon járnak, mi pedig puha odúnkban alszunk. Tavasszal a Vakond kilesz a föld alól és egy helyen ül, mert a napsugaraknak vak lesz. Mi pedig kijövünk a felszínre és melegítjük magunkat a napon, sétálunk az erdőben, új barátokkal ismerkedünk meg.
De mi az a barát és barátság? - kérdezte a Sünike.
Hallottam, hogy az öreg Bagoly azt mondta, hogy a barát az, aki mindig ott van. A barátok együtt mennek gombára és bogyóra, élelmet keresnek. A barátság pedig az, amikor sok barát van és mindannyian segítik egymást.
Hogyan - segítik? - csodálkozott a Sünike.
Például, ha ránk támad egy Bagoly, Sas vagy más ragadozó madár. Vagy lehet, hogy Róka vagy Farkas lesz. És együtt visszaverjük az ellenséget - segítünk egymásnak. Összegolyózunk és kiálló tüskéket mutatunk. Az ellenség megsérül, megijedve elmenekül. Vagy például, ha odút építesz - akkor én segítek felmelegíteni. Aztán te nekem. Érted?
Éppen ezt mondta a Sün, amikor egy nagy madárszárny sötét árnyéka eltakarta a barátokat.
Gyorsan az odúba! Veszély! Ellenség! - kiáltott hangosan.
A fiatal Sünike olyan megijedett, hogy azonnal az odú aljára zuhant.
Mi volt ez? A hosszú alvás alatt elfelejtettem az összes ellenségünket. Milyen okos a szomszédom - időben figyelmeztetett. Most óvatosabb leszek! - gondolta, a puha mohon feküdve.
Egy idő után a Sünike merészelt kilesni az odúból.
Miért ültél olyan sokáig otthon? Nagyon megijedtél? - kérdezte a Sün. A szomszéd megjelenésére várt.
Igen, megijedtem.
Legyünk barátok? Ketten vidámabb és biztonságosabb.
Leszünk, te pedig közel laksz.
Gyere, bemutatlak a Vakondnak - és a Sün elvezette a fiatal Sünit az erdei ösvényen.
Nézd, milyen szép körülöttünk! - csodálkozott a Sünike a tavaszi erdőn.
A lényeg, hogy maradj éber, hirtelen az ellenség ismét megjelenik - figyelmeztette a Sün a barátnőjét.
Ott repül egy májusi bogár! Bárcsak el tudnám fogni és megenni - álmodozva mondta a Sünike.
A Vakond odújához érve a Sün hangosan kiáltott: "Vakond, mi jöttünk hozzád! Mi - a barátaid!". Néhány perc múlva az odúból egy fej jelent meg, majd az egész Vakond.
Jó napot! Ki ez veled, Sün?
Ez az én szomszédom, a Sünike. Befogadod barátnak?
Rosszul látom, de érzem a szagát. Persze, befogadom barátnak. Ha sok barát van - ez jó. Gyere közelebb, Sünike, vendégellek meg - és a Vakond friss zöld füvet adott neki.
Nagyon köszönöm! De nem hoztam ajándékot - szomorodott el a Sünike.
De én hoztam - mondta a Sün és egy földi férgét adott a Vakondnak.
Köszönöm, Süni!
Szívesen, hiszen szívből... a barátságunkért.
Feküdjünk le a napon és melegítsük meg a hasunkat! - javasolta a Vakond.
A három barát a meleg zöld fűre feküdt a hasukkal felfelé, és a tavaszi napsugarak elkezdték őket melegíteni.
