Volt egyszer az erdőben egy medvecsalád: Medve apa, Medve anya és a kicsi Miska medvebocs. Egyik nap az apa és anya medvék elmentek az erdőbe bogyókat szedni és tobozokat gyűjteni télre, és mielőtt elmentek, ezt mondták Miskának: "Mi egész napra elmegyünk, te pedig vigyázz, ne csavargass, otthon várakozz és az udvarról sehova ne menj!". És elmentek az erdőbe.
Miska otthon ült és ült, de a kint sütő nap olyan nagyon csábította, hogy elhatározta, hogy kimegy az udvarra játszani. Gurul a füvön, sütkérezik a napon. Meglátott egy pillangót a virágon, odalopakodott, hogy elkapja, de az felrepült és egy másik virágra szállt. Ő ismét utána ugrott, de az még messzebbre repült.
Úgy üldözte Miska a pillangót, üldözte, hogy nem is vette észre, hogyan távolodott el otthontól és egy ismeretlen erdőbe került.
Megijedt a medvebocs, ide-oda futkosott a tisztáson, körülnézett, de sehol nem látta a házát. Kiabált és kiabált, anyukáját hívta, de senki sem hallotta meg. Akkor Miska egy fa alá ült és keservesen elsírta magát.
Éppen akkor repült el az erdőben egy hegyes orrú szúnyog, meglátja - egy medvebocs ül a fa alatt. Örült a szúnyog, hogy most megcsíphet és jól megebédel. De amikor Miskához repült és már csípni akarta az orrát, meglátja, hogy az sír és könnyeit törli. Sajnálatra indult a szúnyog csípni Miskát, és megkérdezte, miért olyan szomorú.
Miért sírsz, talpasláb?
Hogyan ne sírjak, szúnyogocska! Eltévedtem! Elszaladtam otthonról, egy pillangó után mentem és eltévedtem az erdőben. Te magasan repülsz, repülj fel és nézz körül, talán meglátod a házacskámat!
Felrepült a szúnyog, repült-repült, de fáradni kezdett. Az erdőben olyan magas fenyők és lucfenyők vannak, hogy nem olyan könnyű felettük feljebb repülni. Ekkor elrepült mellette egy fürgé veréb. Meglátja a szúnyogot és gondolja, majd megeszik az apró rovarot.
De amikor szájat nyitott, hogy lenyeljé, a szúnyog rákiáltott: "Állj! Ne egyél meg, veréb! Inkább segíts Miska házát megtalálni, mert már nincs erőm feljebb repülni".
Lenézett a veréb: ott ül Miska és sír. Elhatározta a veréb, hogy segít, hiszen ilyen a helyzet. Felrepült a fenyők és lucfenyők fölé, körülnézett és meglátta Miska házacskáját. Aztán leszállt a medvebochoz és csiripelve mondja: "Fuss utánam, Miska! Megmutatom, hol van a házad!".
Szaladni kezdett a medvebocs a veréb után, futott-futott és kiszaladt a tisztásra, a házához. Ott már az anya és apa medvék visszatértek az erdőből és keresik. Meglátja őket és örömében felkiáltott: "Mama, papa, itt vagyok!". Szorosan megölelték: "Megijesztettél minket, Elveszett Miska. Ne menj többé egyedül az erdőbe, hallgass anyára és apára, különben baj érhet!".
Megígérte Miska, hogy mostantól mindig hallgatni fog a szüleire. A szúnyog és a veréb pedig azóta a barátai lettek.
