Míg Marisha – így hívták az új ismerőst – felmelegítette a teáskannát és szeletelte a tekercs tortát, Vasya az izgalomtól kiürítette az egész cukorkás tálat.
Marisha – kérdezett Vasya teli szájjal – Honnan tudtad, hogy a te számítógépedben is él egy számítógépes Egérke, vagy inkább Egér?
Marisha szétosztotta a teát a csészékbe, letette az asztalra a tekercs tortás tányért, leült Vasya mellé és válaszolt:
Az a helyzet, hogy az apám, Sándor, a munka miatt nagyon gyakran hosszú küldetésekre utazik. És nem csak úgy, hanem egy-két évre. Mi anyámmal mindig vele mentünk. Mindig más városokban, más lakásokban élünk. Anyám festőművész. Neki mindegy, hol festegeti a képeit. De ő is elfáradt. Azt mondta, hogy Pétervárott marad. Ott sok kiállítás van. Az apám pedig magával vitt. Nos, én hat éves korom óta már öt iskolát váltottam! Eleinte könnyebb volt, de amikor egy kicsit nagyobb lettem, elkezdtem az ismeretlenekkel barátkozni. Minden városban – barátnők, barátok. Csak összebarátkozunk, és már új költözés. Tudod, milyen nehéz a barátokkal elválni?
Vasya óvatosan bólintott, és az Egérkére pillantott, vajon nem vetne-e szemrehányást neki tegnapi tettéért? De az éppen élénken beszélgetett a Hangyával.
Hallgattam – folytatta Marisha – Nem akartam az apámat szomorúvá tenni, vett nekem egy számítógépet, és az interneten keresztül leveleztem az összes barátommal. De hát az interneten nem mehetsz túrázni a barátokkal, és nem tudsz születésnapi bulit szervezni! Pedig az „Osztálytársakban
