Azt mondják, ha nagyon erősen vágyunk valamire, az biztosan beteljesül. Elmesélek nektek egy történetet, ami egy szomszéd kislány ismerősömmel történt.
Ugyanazon a lépcsőházban laktunk. Minden reggel a nagymamája kísérte óvodába a Zsófi nevű kislányt. Beszélgettek a természeti jelenségekről: a hóról és az esőről, a szélről és a viharokról, a tengeri hullámokról és a folyami kavicsokról, az évszakok változásáról.
A nagymama mesélt Zsófinak a télről, a tavaszról, a nyárról és az őszről. A kislány nagyon kíváncsi volt, és négy évesen koránál fogva rendkívül okos és értelmes volt. Fantáziája és képzelete nagyon fejlett volt. Zsófi megpróbált minden tárgyat és jelenséget, ami körülvette, varázserővel és mesebeli képességekkel felruházni.
Az óvodába vezető úton, amikor a kislánynak még nagyon aludnia kellett volna, de gyorsan és meglehetősen messzire kellett mennie, elképzelte, hogy alszik, és minden, amivel útközben találkoztak, egy csodálatos varázslatos álom.
A virágágyásokban lévő virágok mintha üdvözölték volna őt, ragyogó és illatos fejüket bólogatva, mintha azt mondták volna:
Jó reg-gelt!
A virágfejek fölött köröző pillangók visszhangozták:
Szép na-pot kí-vá-nunk!
Az úton elhaladó autók néha dudáltak egymásnak, és Zsófi egy dallamot hallott a dudákból, amit egy láthatatlan zenekar játszott egy tehetséges karmester vezetésével.
A kislány felnőtt, és amikor iskolába kezdett járni, rájött, hogy sok bonyolultság létezik, amit szeretett volna egyszerűsíteni.
Bár a világban már sok mindenféle eszközt kitaláltak és létrehoztak a háztartási munkák megkönnyítésére, például turmixgép, robotgép, kávéfőző, mikrohullámú sütő, hajszárító, porszívó és mások. De Zsófi még valamit akart, ami megkönnyíthetné a lányok, fiatal lányok, nők életét.
Hogy a leckék egy varázspálca lendítésére elkészüljenek, erőfeszítés és fáradság nélkül, például. És mivel minden varázspálca végén leggyakrabban egy kis ragyogó csillag volt, megszámolva a csúcsait, amelyekből összesen öt volt, Zsófi megértette, hogy neki is csak ötösökre kell tanulnia. És nagyon szeretett tanulni.
És amikor leült a leckékhez, a varázspálcához fordult ezekkel a szavakkal:
Csillag-csillagocska, ragyogj, a tanulásban segíts!
És a sugarak még fényesebben ragyogtak, ami nagyon elragadta a kislányt, és gyorsan, örömmel és helyesen tanulta a leckéit.
Zsófi szeretett járni a bulikra is, amelyeket a barátnői rendeztek különböző ünnepekre, és vendégeket hívni a saját ünnepségeire.
A bulikhoz mindig stílusos és élénk, érdekes és mulatságos tematikus ruhák kellenek. És ezek tárolására a kislánynak volt egy varázslatos ládikója kódzárral, amit a szeretett varázsló nagymamájától örökölt.
A buli előestéjén Zsófi odament a ládikához, beütötte a hét varázslatos számból álló kódot, és amikor kinyílt, elragadtatással nézte a tartalmát.
Volt ott egy kétoldalas tükör nyéllel, gyönyörű faragott ezüst keretben. Hozzá fordult segítségért a frizura elkészítéséhez és a smink kiválasztásához. Miután megnézte magát a tükör egyik oldalán, Zsófi segítséget kért, és egy perccel később megfordította a tükröt a másik oldalára, és már látta benne teljesen átalakult tükörképét, szépen megformált hajjal és az alkalomhoz illő sminkel.
Volt ebben a ládikóban egy dobozka is varrókellékekkel: különböző vastagságú tűkkel, színes fonalakkal, éles gombostűkkel, különféle ollókkal. És ez alatt a dobozka alatt különböző szövetek, szalagok, zsinórdarabok voltak.
Általában minden, ami a varráshoz szükséges lehet. Ezektől a tárgyaktól Zsófi a ruháit kérte. Megérintette kezével egy bizonyos színű fonalat, és ez már kívánság volt. Tehát pontosan ilyen színű ruhát akart. Minden varázslat szerint és az ő akarata szerint történt.
Újévre a kislány fehér színű ruhát választott, március 8-ára rózsaszínt, nyáron pirosat és zöldet, ősszel sárgát, Halloweenre narancssárgát, a saját születésnapjára pedig lilát.
És ennek a Zsófi nevű kislánynak voltak mesebeli segítői is, akik segítettek gyorsan közlekedni. Ezek a csodálatos utolérő-görkorcsolyák, a gyors robogó-roller, a sebeskerékpár, a könnyűlépő tornacipők. Nagyon gyakran használta ezeket a tárgyakat, amivel meglepte az osztálytársait.
De egyszer, figyelmen kívül hagyva a közlekedési biztonsági szabályokat, térdvédő és könyökvédő nélkül, elindult az utolérő-görkorcsolyákon a barátnői után, és megbotlott a járdaszegélyben, és elesett. A sérülés nem volt súlyos, de a bosszúság, hogy nem érte utol a barátnőit, nagy volt. Zsófi leült a járdaszegély szélére és elsírta magát.
Ó, bárcsak most megjelenne egy jó herceg és megvigasztalna. És még jobb lenne, ha segítene felállni és folytatni velem a megkezdett utat, támaszom és támaszkodásom lévén.
Zsófi becsukta a szemét és lehajtotta a fejét. Elgondolkodva még pár percig ült, és úgy döntött, hogy tovább megy, nem remélve csodát.
Felemelte a fejét, kinyitotta a szemét és…
Előtte állt egy igazi herceg, ünnepélyes öltözékben és koronával a fején. A haja lobogott a szélben, a ruhája fényűzéssel ragyogott, és a mosoly nem hagyta el az arcát. Kinyújtotta a kezét Zsófinak és segített neki felállni.
A herceg is görkorcsolyán volt (manapság minden modern herceg kizárólag görkorcsolyán közlekedik), és tovább mentek együtt, kézen fogva egymást.
A kislány nem tudott hinni a boldogságában, hiszen kiderült, hogy minden, amiről álmodott, beteljesült!
Ezért kell álmodni. És ha jó vagy, nevelt és jól tanulsz, az álmok biztosan beteljesülnek. Csak nagyon akarni kell. Olvassatok meséket a gyerekeknek, és a varázslat biztosan beteljesül az életetekben is!
