A szőrös erdők mindig is a bennük élő lények sokfélesége miatt voltak híresek. Ez vonzotta a fogasfogazú vadászokat, akik állatokat gyűjtöttek a szörnyű Berlinnia UMA-UMA király kollekcióját. Ebben a történetben egy olyan lényről lesz szó, amely még a szőrös erdőkben is szokatlan volt.
Hősnk neve Barát Szín-Locsog. Barátnak azért hívták, mert minden nap igyekezett valakinek segíteni. Bármilyen módon. Még akkor is, ha nem kérték. Ez volt az élete értelme. Szín-Locsognak pedig azért lett, mert képes volt sokszínű festéket lövellni a hátán lévő korallszerű kinövésekből.
Ilyen képességgel persze keveseknek tudott valóban segíteni. Hol az öregebb házát festette át az engedélye nélkül, hol az öregasszony Gru ikreit festette meg, hogy meg tudja őket különböztetni. De nem is sejtette, milyen fordulatot készít számára a sors! Barát Szín-Locsog segíteni fog az egész szőrös erdőnek, és megkapja a szőrhasúak legmagasabb díját! De sorban…
Egy nap Barát Szín-Locsog szokás szerint segítségre szoruló lények után kutatott. Hirtelen az édesvízi rejtekhelyből fogasfogazú vadászok ugrtak elő. Hálót vetettek rá, és egy ágakból kötött ketrecbe húzták.
A félelemtől Szín-Locsog becsukta a szemét, és nem nyitotta ki, amíg vitték. Pedig nagyon sokáig vitték. Amikor a ketrecet a földre helyezték, már sötét volt. Minden oldalról összeszorították, hirtelen felfelé emelték, majd egy puha dologra dobták.
Kinyitva a szemét, körülnézett és sírni kezdett, mert megértette, hol van. Ez az UMA-UMA kastélya volt. Szín-Locsog felismerte ezt a helyet az őrült Sündisznó meseiből – a helyi bolondból, az egyetlen, aki meg tudott szökni innen. Egy szalmakupacon feküdt az egyik ketrecben, amely a kastély udvarán volt. A tűz mellett két őr ült. Sokkal nagyobbak voltak, mint a fogasfogazú vadászok.
Egyébként a fogasfogazú vadászokat azért hívták így, mert az alsó fogaik teljesen eltakarták az orrát. Ezeknek az őröknek a fogai még a homlokukat is eltakarták, és egyfajta fejvédelmül szolgáltak.
Nagyon hangosan beszélgettek. Szín-Locsog úgy döntött, hogy megkéri őket vízre. De amint kinyitotta a száját – valaki hirtelen megragadta a lábát. Hősnk visszaugrott és jobban megnézte: senki sem volt ott. Hirtelen a széna megmozgott, és a halomból halkan suttogás hallatszott: „Ne merészeld őket megkérni, agyonverik majd.
