Egy kék teherautó családban született egy kicsi. Szüleihez képest nagyon apró kék teherautó volt. Az apja nagy rakományokat szállított, és az anyja sem maradt el, az emberek rábízták fontos, nehéz vásárlásaikat. Az idő múlott, a Téma nevű teherautó nőtt, és minden nap szeretett volna nagyobb, felnőttebb lenni. "Akkor biztosan rám bíznák a fontos vásárlásokat!". Gyakran forgolódott a tükör előtt:
Anya, anyuka, mikor fogok felnőni?
Ne siess, fiacskám, mindennek megvan az ideje.
Persze, neked könnyű így beszélni, neked bútorokkal és más dolgokkal bíznak meg, nekem meg nem… – sóhajtott Téma.
Anyja mindig erre mosolygott:
A tetteid teszik naggyá, nem a raktér mérete, mint nálam vagy az apádnál!
De Téma nem tudta megérteni, hogyan lehet az tettekből – vajon nagyobbak lesznek az abból a kerekek, vagy talán nő a raktér?
De aztán egy nyári napon Témának is fontos feladata adódott: kockákat szállítani az óvodába. Büszkén és örömmel indult el a feladat teljesítésére, de az útja le volt zárva, munkálatok folytak, kerülőúton kellett mennie, és így egy egész órát veszítene! Téma annyira szomorú lett, hogy még sírni is szeretett volna, de ekkor eszébe jutott egy másik út, egy kis erdőn keresztül, talán csak pár percet veszít, de egyenesen az óvoda elé érkezik.
Az erdei úton járni forró napon tiszta öröm, de a teherautónak fontos feladata volt, és úgy döntött, nem tér el, amikor hirtelen egy kis mókus ugrott elő előtte.
Szerencsére kicsi a sebesség, fékeztem, miért ugrál az útra? – kezdett el szidni Témát a mókus.
Bocsánat, nem akartam, elvesztettem az anyámat! – és a kis állat sírni kezdett.
Téma természetesen sietett, de nem hagyhatta magára a mókust.
Ne sírj, megtaláljuk az anyádat, ülj be a kabinba, én pedig dudálok, így gyorsabban meghall minket.
A mókus már nem sírogatott, érdeklődéssel lesett ki a kabinból – mikor lehet még ilyen utazása! Téma pedig dudált, erőből, ami nagyon felkeltette egy szarka figyelmét:
Mit csináltál itt, zajongasz, csavargó vagy?
Nem, szarka néni, a mókus anyját keressük, elveszett!
Á… – nyújtotta meg a kíváncsi madár – Akkor én is keresek veletek.
A mókus anyját keresi! A mókus anyját keresi! A mókus anyját keresi! – csattogott szünet nélkül, repülve az erdőben.
Hol, hol az én kicsim? – az anyamókus megtalálta és már a csintalan mellett volt.
Köszönöm neked, kedves! – az anyamókus óvatosan megcsókolta a kis teherautót.
Szívesen, nem érdemli meg – suttogta most már vörös teherautó, ez történt, amikor nagyon zavarban volt.
Búcsúzva az új barátaitól, Téma sietett tovább, nem volt szép dolog késni egy ilyen fontos feladat közben! Nem sokat haladhatott, amikor nyöszörgést hallott.
A teherautó megállt, meghallgatózott, a hang nagyon gyenge volt. Téma figyelmesen megvizsgálta az utat, és ekkor egy kis békát látott, egy nagy ág nyomta, és a szegény alig tudott lélegezni.
Szegénykém, segítek neked! – Téma óvatosan eltávolította az ágat – Rendben vagy?
A békali pár perc múlva már ugrálva járt a teherautó körül:
Kvák-kvák, köszönöm, barátom! Nem szeretnéd hallani békáim vidám dalait?
Nagyon szívesen, de csak legközelebb, nagyon sietnem kell! Viszlát, békali!
Viszlát, teherautó!
Az erdei kalandjainak köszönhetően Téma elfelejtette az időt, 30 percet késett! Az óvodapedagógus az óvoda bejáratánál fogadta.
Téma, Téma – mondta szigorúan – azt hittem, hogy felelősségteljes teherautó vagy, hogy ilyen sokat késhetsz!
A kék teherautó ismét vörössé vált, csak ezúttal a szégyen miatt.
Meg kell mondanom a szüleidnek, hogy túl kicsi vagy még ilyen rakományok szállításához!
Várjon, ne haragudjon rá! – az óvodapedagógushoz és a teherautóhoz már sietett az anyamókus és a mókusfi, és a békali, a szarka hozta őket.
Egymás után kezdtek mesélni, mi történt az erdei úton. Az óvodapedagógus szó nélkül hallgatott nagy érdeklődéssel, és Téma… Úgy érezte magát, mint egy kaméleon, hol vörös, hol kék lett, minden érzelem összekeveredett, egyik oldalról szégyen érezte az késés miatt, másik oldalról zavarban volt, hogy az erdei lakók így dicsérgetik, pedig ő nem csinált semmit különöset, csak segített!
Bocsáss meg, Téma – mondta az óvodapedagógus – nem tudtam, hogy ilyen fontos okok voltak. Szüleidnek nagyon szerencséjük van, hogy olyan jó szívű és segítőkész fiuk van!
Otthon szülei büszkén néztek fiukra, a teherautóra (az óvodapedagógus mindent elmondott nekik), aki a tükör előtt forgolódott.
Az anyateherautó pedig, letörlölve az öröm könnyeit a fényszóróiról, azt mondta:
Témácskám, milyen nagy lettél!
Téma meglepetten nézett a tükörbe, úgy tűnt, minden ugyanaz – a raktér, a kerekek, mi változott meg? És ekkor a teherautó eszébe jutott anyja szavai, hogy a tetteid teszik naggyá!
