Egy este Péter lefeküdt aludni, de nem tudott elaludni. Az ő titkáról gondolkodott. Az a helyzet, hogy az egyik Péter játéka minden éjszaka életre kelt. Péter így derített rá erre:
Valamikor Péternek születésnapjára egy Bohócot ajándékoztak. Azonnal megszerette, hosszan játszott vele. Később más játékokat kapott, és azokkal kezdett játszani. A Bohócot Péter egyre ritkábban vette elő a dobozból, majd végül valahol a fenékre veszett. Péter már elfelejtkezett róla, de tegnap ott látta ülni közvetlenül az ágyán!
Először Péter meglepődött, ki tudta volna kihúzni a Bohócot a fenékről, talán az anyja? Péter megfogta a Bohócot és visszavitte a nagy dobozba. Akkor Péter elhatározta, hogy éjszaka biztosan nem fog aludni, hanem lesben áll majd, hogy megnézze, amikor a Bohóc hozzá jön.
Péter, hogy ne aludjék el, a dobozra nézett. Nem kellett sokáig várnia. Hamarosan suttogást hallott, és a játékdobozból kicsúszott a Bohóc. Péter döbbent szemmel nézte az ő régi játékát, amely lassan felmászott az ágyra és Péter mellett végzett.
Ki vagy te? – kérdezte Péter.
Hogy ki? – felháborodott a Bohóc. – Az én Bohócom vagyok!
Nem tudtam, hogy a játékok élnek – mondta halkan Péter.
Mind élnek, mind az egy! – folytatta a Bohóc. – Hallgass egy mesét a játékokról. Valamikor a mi városban a gyerekek azzal játszottak, amit maguk találtak. Kavicsok, botok és levelek voltak az egyetlen játékaik. A városban élt egy mester, ő egy varázsló volt. Ajándékot akart adni a gyerekeknek. Hosszan ült a műhelyében, és ezer különböző játékot készített. De mind életre keltek. Néha olyan hangosan beszéltek, nevetgéltek és vitatkoztak, hogy a mesternek fájt a füle. Az egyik ilyen napon a varázsló feldühödött és parancsot adott nekik, hogy örökre hallgassanak. És hogy ne szaladjanak el, a varázsló megtiltotta nekik a futást és a szökdelést. A játékok így lettek olyan – csendesen és mozdulatlanul. A varázsló elosztotta őket a városunk gyerekeinek, és a gyerekek egyszerűen boldogok voltak.
Nos, Péter, tetszett az én történetem? – kérdezte a Bohóc.
Igen.
Most már neked és nekem is aludni kell, Péter. Holnap egy új mesét mesélek majd neked.
A Bohóc visszamászott a dobozába. Péter pedig takaróba burkolózott, az új mesére gondolt, és arra, hogy milyen szerencsés, hogy most már van egy igazi varázslatos barátja.
