Régmúlt időben két világ létezett: a sárkányok világa és az emberek világa. Ez a két világ semmilyen módon nem keresztezte egymást. Mindegyikben megvoltak a saját uralkodóik. Néhány évvel ezelőtt megállapodtak abban, hogy nem avatkoznak be egymás világaiba, hanem mindegyik a saját területén él. Ez a megállapodás hosszú évek során keresztül teljesült.
A sárkányok világában Sárkány Királynő uralkodott, aki hatalmas varázserővel rendelkezett. De ritkán használta azt. Volt egy kicsi fia, Sárkányka. És mint minden kisgyerek, nagyon engedetlen volt.
Egyszer az erdőben sétált és átlépte a sárkányok világának határát. Az emberek világában találta magát. És Sárkánynak nagyon tetszett megfigyelni, hogyan élnek az emberek. A kis sárkány gyakran járt az emberek világába, de mindig igyekezett észrevétlen maradni.
Amikor Sárkányka anyja megtudta, hogy fia a másik oldalra jár, dühös lett.
Nem szabad az emberek világába menned.
Szigorúan mondta a sárkányok királynője.
De miért, anya? Ott olyan érdekes, még el sem tudod képzelni...
Kezdett mondani Sárkányka.
Nem lehet. Nekünk zárt az emberek világába való bejárat, és nekik zárt a miénk. Ennyi.
Szigorúan mondta Sárkányka anyja és elment.
Sárkányka szomorú lett. Néhány napig nem járt az emberek világában, de aztán mégis engedetlenkedett és ismét kezdett járni az emberek csodálatos világába.
Az emberek világában az okos Károly király uralkodott. Volt egy korához képest rendkívül okos lánya, aki nagyon szeretett könyveket olvasni a kertben. Innen jól láthatta a központi teret, és időnként figyelte, mi történik ott.
A király udvarában lovagok szolgáltak, akik az emberek világát támadásoktól védelmezték. Ebben a seregben Didl lovag szolgált. Arról álmodozott, hogy híres lesz a hőstettei miatt. De neki nem sikerült azokat végrehajtani, mint másoknak. Pedig olyan szeretett volna kitűnni.
Egyszer, mint szokott, az utcákat járőrözve, Didl egy sűrű cserjében egy szokatlan lényt észlelt. Ez Sárkányka volt. Az őr megfogta az számára szokatlan állatot és gúnyolódni kezdett rajta. Aztán a kis sárkányt egy ketrecbe zárta és a térre vitte. Az emberek jöttek nézni a kis sárkányt, sokan köveket dobtak a ketrecbe. A kis csibészek még botokkal is szurkálták a kis élő lényt.
A hercegnő, amikor ezt látta, azonnal a térre futott és elvette a ketrecet a kis sárkánnyal. Szabadon engedte, és Sárkányka azonnal a saját világába szaladt. Hazaérve elmesélte anyjának, mi történt vele. Anyja megdorgálta azért, hogy ismét engedetlenkedett, de úgy döntött, hogy megbünteti fia bántalmazóját.
Felhasználta rendkívüli varázserejét és szörnyű átokkal sújtotta fia bántalmazóját, Didl lovagot. A lovag egy pillanat alatt egy szép fiatalemberből egy szörnyű csúf törpévé változott. Csak az a hercegnő tudta volna megmenteni, aki megmentette Sárkánykat.
Sárkánykat megbüntették engedetlenségéért és soha többé nem járt az emberek világában, megtanulva a kemény leckét. Didl pedig, aki egy csúf törpévé lett, a körülötte lévő emberek gúnyolódásának és bántalmazásának tárgya lett. Mindenki bántalmazta, mert védtelen volt. Végül őt is, ahogy ő tette Sárkányval, ketrecbe zárták és a térre hagyták, ahol bárki köveket dobhatott rá vagy gúnyolódhatott rajta.
A hercegnő, aki ismét a kertben ült és könyvet olvasott, látta a térről az undorító jelenetet. Apjához ment és elmesélte, amit látott. A király azonnal kiadott egy Rendeletet, amely megtiltotta, hogy ketreceket helyezzenek a térre bármilyen lénnyel és főleg azt, hogy bántalmazzenak bárkit is.
A hercegnő aztán a térre ment és felszabadította a törpét. És abban a pillanatban, amikor Didl kilépett a ketrecből, ismét egy szép fiatalember lett. Így Didl megkapta büntetését gonoszságáért és megértette, hogy nem szabad bántalmazni azokat, akik kisebbek és gyengébbek, mint te.
