Egy messzi-messzi erdőben, a tisztás szélén, egy öreg juharfa alatt élt egy sün. Minden reggel kibújt a kis odújából, és elindult a dolgára.
Sok dolga volt: köszönni a napnak, a juharfának, a szomszéd erdei állatoknak, tornázni, megmosakodni, rendet rakni a háza körül és élelmet gyűjteni. És álmodozni is – ehhez a fontos dologhoz mindig talált időt.
Egyszer, amikor a sün, mint mindig, a kis padján üldögélt és álmodozott, az öreg juharfa levelei susogva megszólalt:
Sünike, elmondanád nekem, a barátodnak, miről álmodozol? Vagy ez titok?
Nincs semmi titok, csak nekem senki sem tud segíteni.
De miért? Neked annyi barátod van!
Barátból sok van, de szárnyam nincs – válaszolta szomorúan a sün.
Minek egy kis szürke sünnek szárny? Hiszen nem vagy madár – csodálkozott a juharfa.
Éppen ez a lényeg: nem vagyok madár, és nincs szárnyam. Ez azt jelenti, hogy soha nem repülhetek el délre. Télen mindig az odúmban kell aludnom! Pedig én nem akarom. Tengert szeretnék látni, napozni a homokon a napsugarak alatt, és édes gyümölcsöket enni.
És mi? Nekünk szomorú lesz nélküled.
De hiszen nem repültem el sehova.
A két barát beszélgetését meghallotta a Nap. Már éppen aludni készült, de még elidőzött az égen.
És az álmod? – kérdezte.
Igen, hát az álmod? Ki kell találnunk valamit – susogta gondolkodva a juharfa. Majd a koronájáról a legnagyobb levél leereszkedett a sün elé.
Ez egy léglevél, amely oda visz, ahová csak szeretnéd – folytatta a juharfa –, ülj gyorsan rá, és repülj az álmod felé.
A Nap örömében napfoltokként ugrált végig a tisztáson:
Megkérem a szelet, és az felemel a felhők fölé. Csak kapaszkodj erősen, és ígérd meg, sünike, hogy tavasszal mindenképpen visszatérsz hozzánk.
A Nap melegen megsimogatta a sün tüskéit, a juharfa pedig susogta:
Szerencsés utat!
A sün pedig elrepült: először az odúja fölött, aztán a juharfa fölött, majd a tisztás fölött, és csak nyomát látták…
De egy kicsit előreszaladva elmondom, hogy a sün álma valóra vált, aztán hazatért, és azóta is mindig talál időt az álmodozásra, hiszen az álma mostantól új. Hogy milyen, arról egyelőre nem mesélt nekünk.
