Egy kis házikóban egy bokor alatt élt egy Bogár. Öt éves volt. Nagyon sok barátja volt: bogarak, férgek és pókok. Az egész erdőben ez a Bogár volt a legidősebb. Nagyon szeretett látogatóba járni barátaihoz. Egy nap a Bogár úgy döntött, hogy meglátogatja legjobb barátját, a pókocska Sanyát. Ment, ment, és útközben találkozott a férgecske Másával. Mása így szól hozzá:
Drága Bogárkám, hova mész?
Sanyához megyek, pár napja meghívott, hogy látogassam meg.
Értem, — mondja a férgecske — De mikor leszel otthon? Mert éppen hozzád akartam menni, és te elmentél.
Hallod, gyere velem a pókocskához, holnap pedig ti jöttök hozzám, majd holnapután én jövök hozzátok.
Jó. Csak várj meg egy kicsit, elmegyek, és hozok egy tortát, amit ma reggel sütöttem.
Rendben, várlak, — mondta a Bogár — De milyen tortát?
Málnával, epres és szedres tortát.
Mmm... biztos finom.
10 perc múlva Mása visszajött a tortával.
Mennek, mennek, és egy másik kis házikóhoz érkeznek. Odalépnek az ajtóhoz, és az ajtón egy tábla van: „Elmentem a férgecske Másához, este leszek otthon."
A Bogár és a férgecske egy kicsit álltak, és Mása azt mondta:
Nos, mit csináljunk?
Menni kell.
Azt akarod mondani, hogy menjek haza? — kérdezi Mása — Talán inkább várjunk itt, különösen, mivel már sötétedik, és itt azt írja, hogy este lesz otthon.
Jó, várjunk egy kicsit, és ha Sanya nem jön meg, akkor hazamegyünk, és holnap még egyszer elmegyünk hozzá, és meghívjuk hozzám.
10, 20, 30, 40 perc telt el, és a Bogár azt mondja:
Menjünk haza, holnap még elmegyünk.
Nos, menjünk.
Reggel lett, a Bogár és a férgecske egy hatalmas tölgy mellett találkoztak, és ismét elmentek Sanyához.
Elmentek a pókocskához, kopogtattak az ajtón, és azt mondták:
Nyisd ki! Mi jöttünk: a Bogár és Mása.
Az ajtó kinyílik. A Bogár azt mondja:
Sanya, hol voltál tegnap? Másával elmentünk hozzád, de az ajtón ez volt írva: „Elmentem a férgecske Másához
