Egy erdei tisztás nagy fenyője alatt, egy hangulatos odúban élt Zsemlemorzsa egérke az anyukájával. Az erdőben késő ősz volt. A fák lehullajtották leveleiket, a madarak melegebb vidékre repültek. Egyre gyakrabban esett elnyúló eső, fújt a hideg szél. „Hamarosan megérkezik a tél” – sóhajtotta Szürke Egérke anyuka, és begyújtotta a kályhát. Tésztát gyúrt, és úgy döntött, vacsorára finom áfonyás pitét süt.
Zsemlemorzsa, menj ki egy kicsit, és látogasd meg a barátodat, a süni kisfiút. Játsszatok együtt az erdei tisztáson, aztán gyertek vissza, és igyatok illatos kakukkfű teát áfonyás pitével és erdei szamóca lekvárral.
Jó, anyukám – mondta Zsemlemorzsa, és kiugrott az odúból, becsapva maga mögött az ajtót.
Brr-brr-brr, de hideg van – dörzsölte össze a mancsát az egérke, és összehúzta magát.
Felemelte fekete gombszemeit, és nagyon meglepődött, amikor látta, hogy fehér hópelyhek hullanak az égből (szórjunk ki egy marék apró papírhópelyhet – ez az első hó utánzata – és terítsünk egy fehér szalvétát narancssárga anyagra).
Milyen szép! Az ezüstös hópelyhek táncolnak és keringenek a levegőben. Tegnap még esett az eső, ma pedig puha hó takarja be a földet, mint egy fehér paplan – gondolta Zsemlemorzsa, és elindult megkeresni a süni barátját, Jancsit. Minden bokor alá benézett, de sehol sem találta.
Süni, hol vagy? – kiáltotta az egérke. – Gyere elő! Menjünk játszani bújócskát és fogócskát, aztán átmegyünk hozzám vendégségbe. Anyu illatos kakukkfű teát és áfonyás pitét készített, erdei szamóca lekvárral.
(Segítsünk Zsemlemorzsának, hívjuk együtt a Sünit!)
Süni, hol vagy? Hahó!
De Jancsi sehol sem volt. Zsemlemorzsa leült egy tuskóra a fenyőfa mellett, és elszomorodott. Hirtelen valami leesett a fejére. Ez egy dió volt. Vörike mókus ejtette le a magas ágról.
Bocsánat, kérlek szépen. Véletlenül leejtettem a diót, nem tudtam megtartani a mancsommal. A téli készleteimet az odúba gyűjtöm. Hiszen közeleg a tél, és az hosszú szokott lenni – csattogta a mókus.
Nem láttad a süni barátomat? Sehol sem találom. Te magasan ugrálsz, messzire ellátsz. Szeretnék vele játszani, és meghívni a áfonyás pitére – kérdezte az egérke.
Sajnos nem láttam – válaszolta a mókus, és már ugrott is tovább, hogy téli készleteket gyűjtsön.
Zsemlemorzsa elszomorodott. Szomorú volt a barát nélkül. Arra szaladt Pista nyuszi.
Nyuszi, állj meg! – csipogta az egérke. – Gyorsan futsz. Mondd, nem láttad valahol a süni barátomat? Hívom, keresem mindenhol, de nem találom.
Nem, nem láttam. Nincs időm, nagyon sietek. Gyorsan át kell váltanom a bundámat télire. Látod, még mindig szürke vagyok, pedig a téli bundám mindig fehér szokott lenni – mondta Pista, és vakon elrohant, csillogtatva a talpát.
Zsemlemorzsa még szomorúbb lett, leült a tuskóra, és alig tudta visszatartani a könnyeit.
Hahó! Süni, hol vagy? Jancsikám, gyere elő! (segítsünk, kiáltsunk mindannyian együtt, hangosabban!)
De válasz nem érkezett, csend volt. Hová tűnt a legjobb barát?
Ekkor felrepült Panna bagoly, és huhogni kezdett. A magas fenyőjén volt az odúja.
Mi ez a nagy kiabálás és zajongás az egész erdőben? A ti sünitek alszik. Bebújt a bokor alá, összegömbölyödött, betakarta magát tölgy- és juharlevelekkel, melegedett, mint egy meleg takaró alatt, és mélyen elaludt. A többi erdei lakó is téli álomra készülődik. A borzok és a medvék alszanak, a sünik, a hörcsögök, a mosómedvék és a mókusok is alszanak. Ne zavarjátok őket, és ne keressétek őket tavaszig, hadd pihenjenek és gyűjtsenek erőt – mondta szigorúan a bagoly. Ő bölcs madár volt, mindent tudott a világon.
Zsemlemorzsa elszomorodott, és apró lábacskáival hazaszaladt az odújába.
Hát ez meg hogy lehet! Egész télen, tavaszig alszik a süni! Hiányozni fog nekem! Kivel játszam, kinek adjak teát? – gondolkodott az egérke.
Ne szomorkodj – csattogta a mókus –, a téli készleteimet már összegyűjtöttem, most már tudok veled játszani.
Ne búsulj – mondta a nyuszika –, már elvégeztem minden dolgomat, és nem sietek sehová. Nézd: a szürke bundámat fehérre cseréltem. Tudok veled én is bújócskázni és fogócskázni.
Jó – felelte az egérke –, igazi barátok vagytok! Fussunk egyet, és örüljünk az első hónak!
Aztán Vörike és Pista elindult Zsemlemorzsához vendégségbe, hogy megkóstolják az illatos kakukkfű teát, az áfonyás pitét és az erdei szamóca lekvárt.
A kis barátunk, a süni pedig nyugodtan pihenjen, aludjon tavaszig.
Атрибуты к сказке
Персонажи
Вопросы для обсуждения сказки?
- Понравилась вам сказка?
- В какие игры любил играть Сухарик с Яшкой?
- Почему загрустил Сухарик?
- Что делала белочка Рыжуля?
- Куда торопился Степашка?
- Кто рассказал, куда пропал Яшка?
- Какие животные тоже укладываются спать на зиму?
- Долго ли будет спать ежонок?
- Какое угощение приготовила мама Серая Мышь для сыночка и его друзей?