Élt egyszer egy piros kis Terepjáró. Már nagy gyerek volt, mert egyedül tudott tankolni, sőt még a kerekeit is meg tudta mosni lefekvés előtt. És szinte minden reggel anyukájával együtt ment az autó-óvodába – ez egy különleges óvoda volt, kifejezetten kis autóknak.
A Terepjáró jó gyerek volt, és gyakran hallgatott a felnőttekre. De egyáltalán nem szeretett gyerekülésben utazni. Nem tetszett neki, hogy egy helyben kell ülnie becsatolva, amíg valahová megy. Ezért minden alkalommal, amikor be akarták csatolni, mind a négy kerekével hadonászott, és azt mondta, hogy nem akar sehová menni.
Egyszer anyuka nagyon elfáradt a Terepjáróval való vitatkozásban, és megengedte, hogy gyerekülés nélkül utazzon. Az örömteli kisautó leült a szabad hátsó ülésre, és egész úton dalokat dúdolt, vidáman csapdosva kis ajtaival. Tudta, hogy anyuka óvatos sofőr, ezért nem félt becsatolás nélkül utazni.
Majdnem megérkeztek, és semmi baj nem történt. De hirtelen egy kicsi, ostoba kiscica ugrott az útra! Anyuka hirtelen fékezett és oldalra kanyarodott, a fékek felsíkoltak, és megpördült. A kis Terepjáró a hirtelen fordulat miatt erősen nekiütközött lökhárítójával anyuka ülésének támlájának, és leesett a padlóra. A kiscica nem sérült meg, csak megijedt, hogy miatta történt baleset, és elszaladt.
Terepjáró, drágám, minden rendben van veled?
Kérdezte az ijedt terepjáró-mama. Kinyitotta az ajtót és kivette a kicsit.
Fáj a lökhárítóm! Fáj a kerekem!
Sírt a kis Terepjáró.
Anyuka beültette a gyerekülésbe, és gyorsan elment az autó-kórházba. Ott az autó-doktor megvizsgálta a kis pácienst, ragtapaszt ragasztott a lökhárítóra, és bekötözte a törött kereket. És azt mondta, hogy amíg meg nem gyógyul, nem szabad futni, ugrálni és sétálni. Még le is szidta őket, hogy nem használtak gyerekülést, különben mindenki egészséges maradt volna. A Terepjáró akkor azt mondta:
Hát nem tudtuk, hogy baleset fog történni! Ha a kiscica nem ugrik az útra, semmi baj nem történt volna!
Senki sem tudja, mikor történik baj. Ha tudnánk, mikor történik valami kellemetlen, el tudnánk kerülni. Pont ezért raknak gyerekülést a gyerekeknek. Az út nagyon veszélyes hely! Bármelyik pillanatban kirohant valaki, vagy síkossá válhat, vagy gödör lehet az úton. Akkor az autónak hirtelen fékeznie vagy kanyarodnia kell. Ha a gyerek nincs becsatolva, fájdalmasan megüti magát, és kórházba kerül. Mint te.
A Terepjáró szomorúan válaszolt:
Értem... De nem szeretem a gyerekülést!
Az autó-doktor elnevette magát:
Nem is kell szeretned, a feladata, hogy megvédje a kicsiket. Vannak helyek a játékhoz – ezek a játszóterek és a szobád. És vannak veszélyes helyek, ahol nagyon óvatosan és figyelmesen kell viselkedni. És ha a szülők azt mondják, hogy ideje becsatolni, akkor engedelmeskedni kell, és nem vitatkozni. Hát nem engedelmeskedtél – most nem sétálhatsz, amíg meg nem gyógyul a kerekecskéd. De most már hallgatni fogsz a felnőttekre, és csak gyerekülésben fogsz utazni, ugye?
Igen
Válaszolta a kis Terepjáró.
Te pedig gyerekülésben fogsz utazni, kicsikém?
