Volt egyszer egy Tél. Volt neki gyermeke: a fiúk, Fagy és Szél, meg a lánykák, Hóforgatag, Hóvihar és Hófúvás.
A Tél nagyon szerette a gyermekeit, és néha engedte nekik, hogy kicsit csínytevést csináljanak. A gyerekek egyre huncutabbak, játékosabbak, makacsabbak és kiszámíthatatlanabbak lettek. Szerettek együtt csintalankodni.
Fagynak az tetszett, hogy mindent körülötte megdermeszt, jégcsappá és dermedt bevonattá változtat. Szél szeretett a rejtett zugokba besurranni, furcsa, borzongató hangokat kiadni, és megijeszteni az állatokat és az embereket.
Hóforgatag, Hóvihar és Hófúvás igazi csibészek voltak: egymással versengve borították be hóval a földet, kitépték egymás kezéből a puha dunyhákat, és egyik helyről a másikra hordták őket. Néha azonban a lányok szívében felébredt a jóság, és fehér bundát adtak a fáknak, a háztetőknek és mindennek, ami az útjukba került.
A huncut Szél szeretett tréfát űzni a nővéreivel: fogta a takarót, és máshová vitte, a fákról és a házakról pedig megpróbálta lerángatni a fehér bundákat.
Szél Hóforgataggal szeretett táncolni. Gyakran tartottak bemutatót, főleg ott, ahol sok a hely: a mezőkön és a síkságokon.
Ha viszont Hófúvás és Fagy kezdett játszani Széllel… ó, akkor aztán elszabadult a pokol! A környék jeges pusztasággá változott. Nem minden madár vagy állat élte túl ezeket a játékokat. A madarak a faágakról hullottak le a hidegtől, a hóban megfagytak.
Fagy és Szél szeretett egymással vitatkozni. Ilyenkor kezdődött az igazi jeges hideg az utcán.
A kislány, Hófúvás nagyon szeretett énekelni, a nővére, Hóvihar pedig társult hozzá. Csakhogy a lányok hangjával baj volt: nem tudtak szépen énekelni, csak panaszosan vonyítottak, és hosszú dalaikkal megijesztették az embereket.
A Tél egy ideig nézte gyermekei csínytevéseit, aztán megesett a szíve az élőlényeken. Bezárta a gyerekeket a házba, zárat tett az ajtóra, és minden kezükbe könyvet adott, és olvasásra kényszerítette őket.
Amíg el nem olvastok minden könyvet, nem engedlek ki titeket sétálni!
Ekkor kezd melegedni az utca. Ragyogóan kisüt a nap. A madarak, az állatok és az emberek megpihennek a kegyetlen hidegtől. Aztán a Tél gyermekei vidáman futnak ki újra játszani!