Suhariék, az egér születésnapja

Ismeritek már Suhariekot, az egeret? És tudjátok, miért hívják így? Egy kényelmes kis odúban él szürke egérmamájával.

Ez a történet egy forró, nyári napon történt. Egy szép korai reggelen, amikor a nap már ragyogóan sütött és a hangos madarak vidáman énekeltek, felébredt a szürke egérmama. Sietve felkeltette az egérfiút. Odalépett a kis ágyához, ránézett szeretett fia aranyos arcára, és halkan csipogott:

Kedves kicsim, ébredj fel gyorsan, ma ugyanis a születésnapod van!

Suhariék kinyitotta apró gyöngy szemeit, jól megnyújtózkodott a meleg ágyban, és álmosan megkérdezte:

Mamám, mi az a születésnap?

A születésnap egy különleges nap, mert pontosan egy évvel ezelőtt, ezen a napon jöttél a világra!

Ó, milyen csodálatos! Mit fogunk csinálni ma?

Örült a kíváncsi egérfiú.

Ma ünnepünk lesz, mert erre a napra jönnek a vendégek, hogy gratulálják és megörvendeztessék a születésnapos gyermeket.

De hogyan lehet megörvendeztetni?

Kérdezett vissza az egérfiú. Még nagyon kicsi volt, és nem tudta, mi az a születésnap, és hogy ő ma az igazi születésnapos.

A születésnapra a vendégek szép szavakat és jó kívánságokat készítnek, gratulálnak a születésnaposnak, és ajándékokat adnak!

Válaszolta az egérmama. Megcsókolta az egérfiú fekete fényes orrát, és így szólt:

Kelj fel gyorsan, és fuss az erdőbe, a régi fenyőhöz. Gyűjts egy kosár fenyőtobozot!

De miért?

Csodálkozott Suhariék.

Ma majd teát iszunk egy nagy, festett szamovarból, amit fenyőtobozokkal fűtünk fel.

Ó, milyen érdekes! Még soha nem ittam szamovarból teát.

Válaszolta az egérfiú.

Siess, Suhariék, én pedig otthon maradok és áfonyás tortát sütök. Délben jönnek hozzánk az erdei állatok, és megünnepeljük a születésnapod.

Mondta a szürke egérmama.

Az egérfiú elkapta a kis kosarat, kiugrott az odúból, és gyorsan-gyorsan apró lábacskáival szaladt. Az erdei ösvényen keresztül rohant a fenyőerdőbe.

Csodálatos volt a hangulata, az egész úton örömtől ugrálva haladt, mosolygott az elrepülő madaraknak és pillangóknak, és az öröm vidám, játékos szikrákban szétszóródott az erdőben.

Hiszen ma olyan csodálatos és varázslatos nap. Jönnek a legjobb barátok, és otthon vidám ünnep lesz!

Közben az egérmama a konyhában dolgozott, dagasztott, felfűtötte a sütőt, és illatos áfonyás tortát sütött. Aztán egy szép, új terítőt terített ki a tisztáson, rá helyezte a szép, festett szamovarát csővel, és elrendezett teáscsésze és csészealjakat.

Az egérfiú összegyűjtötte a fenyőtobozokat az erdőben, nagyon igyekezett, mert szeretett volna finom tortával és illatos teával vendégelni meg barátait. Alig bírta hazacipelni a nehéz kosarat.

Az egérmama friss, forrásból származó vizet öntött a szamovarba, hozzátett mentaágakat, kakukkfüvet és linden virágokat, a csőbe pedig tobozokat szórt. Felfűtötték a szamovarát, és várták a vendégeket.

A szamovár fújt-fújt, gőzt eresztett, amely fenyő illatú volt, és a sült áfonyás tortából az egész erdőre terjedt az illat. Az egérfiú barátai nagyon várták ezt a napot, és ajándékokat készítettek.

Rózsi, a mókus egy egész kosár illatos erdei epret gyűjtött, Lépike, a nyúl édes lingonberryket szedett.

Béka Koaxia a mocsárból a legnagyobb áfonyákat gyűjtötte.

Pedig Tüskés Jancsi egy kosár erdei szamócát szedett, és az egérfiú kedvenc virágaiból – lila harangvirágokból – egy csokrot készített.

Az állatok meglátogatták Suhariekot, és gratuláltak a születésnapjához, jó kívánságokat fogalmaztak meg, ajándékokat adtak, és leültek inni az illatos teát az ünnepélyes tortával.

Az egérfiú nagyon boldog volt! Mosolygott. Minden vendég elégedett volt. A barátok vidám játékokat játszottak és szórakoztak. Először játszottak üldözésben, majd bújócskában. Végül mindannyian együtt énekeltek, táncoltak és mulattak.

A születésnap csodálatos lett. Az állatok örültek, mert még soha nem ittak olyan hasznos, illatos teát erdei füvekből, az illatos, sült áfonyás tortával! A vendégek meglepődtek, hogy fenyőtobozokkal lehet felfűteni a szamovarát.

Az elégedett állatok megköszönték a születésnaposnak az ízletes vendéglálást, és hazamentek, mert otthon várták őket az anyukáik.

A nap lenyugodott a domb mögé, az erdőben sötétedett. Az egérmama karjaiba vette kis fiát, gyengéden ránézett, és így szólt:

Suhariék, most megjelennek az égbolton a csillagok, nézz rájuk, és fogalmazz meg egy kívánságot. Hiszen a születésnapon megfogalmazott kívánság mindig teljesül!

Az egérfiú felnézett apró gyöngy szemeivel, az égre nézett az első csillagra, amely felgyúlt az égen, és varázslatosan világító fénnyel kacsintott Suharieknak. A kis fiú megfogalmazta titkos kívánságát….

Az egérmama megcsókolta az egérfiú fényes fekete orrát, és így szólt:

Most pedig, kedves kicsim, ideje lefeküdni! Mert ma éjjel egy varázslatos, csodálatos álom fog álmodódni neked.