Voltak egyszer három öreg, szívből jó barát: a Leshy, a Házigazda és a Vízisten.
A Leshy — az erdő ura — felügyelt az ő gazdaságára. Az emberek féltek az erdei szellemmé, bár soha nem ölte meg az embereket, csak megbüntette a rossz viselkedésért az erdőben.
A Házigazda a kályha mellett lakott egy magas, szép házban oszlopokkal, megvédte az ő urát, és felügyelt az egész háztartásra.
A Vízisten — a víz és folyók királya — egy mély tavi gödörben lakott. Szőrös öreg, teljesen sárral borított és nagy hassal, nem különösebben szerette az embereket.
Egy alkalommal találkoztak és beszélgetésbe kezdtek az életről.
Mindent tudok az erdőről, a legkisebb részletekig.
Büszkén mondta a Leshy.
Tudom, hol nőtt egy új fácska, milyen gombák nőnek alatta, melyik tisztáson van sok bogyó. De sajnos az emberek jönnek az én gazdaságomba és egyáltalán nem gondoznak rá. Ha tudnátok, hány kivágott fa, elhagyott szemét, elpusztított állat és madár. Meg kellene őket büntetni!
Támogatom!
Egyetértett a Vízisten.
Minden hulladék a városokból és falvakból a folyókba és tavakba kerül. Elpusztul a hal, minden élő. Az emberek nem gondolnak arra, hogy önmagukat pusztítják, hiszen a tiszta víz az élet!
Nekem kell a legtöbbet megfigyelnem az embert, ezért sok minden nem tetszik nekem. A gyerekek tiszteletlenül viselkednek az idősebbekhez, az idősebbekek pedig egymás között veszekednek. Nincs megértés, szeretet a családban. A család az ember életének legfontosabb része, ők ezt nem értékelik. Meg kellene őket büntetni!
A barátok olyan lenyűgözően merültek el a beszélgetésben, hogy nem vették észre a lányt, aki állt és hallgatta őket.
Egyetértek veletek, de nagyon szigorúan ítélkeztek az emberekről!
Mondta a lány.
Ki vagy te? Honnan jöttél? Mit csinálsz itt?
Egymás után, félbeszakítva egymást, kezdtek kérdezni a Leshy, a Házigazda és a Vízisten.
Én Mása vagyok, iskolás lány. Az egész osztályunk és tanárnőnk jöttünk, hogy cserjéket ültessünk, száraz ágakat és szemetet gyűjtsünk. Az erdő bejáratánál nagy plakátot függesztettünk fel, hogy nem lehet tüzet rakni. A múlt héten az erdő partját tisztítottuk meg a szeméttől. Mindannyian gondoskodunk az otthoni tűzhelyről is. Ezt tanítják nekünk az iskolában. Ne büntessétek az embereket!
A legkegyesebb volt a barátok között a Házigazda.
Bölcsen megfontolva mindent, ezt mondta:
Ilyen jó fiatal generációval a mi Föld tiszta, erős és szép lesz, az emberek pedig kölcsönös megértésben és szeretetben fognak élni.
Támogatták őt a Leshy és a Vízisten. És elkezdtek együtt az emberekkel a Földet szépíteni tettükkel.
