Volt egyszer egy távoli-távoli erdőben, egy napos tisztáson egy nyúlcsalád: apa nyúl, anya nyúl és a kicsi nyúlkák.
A nagyobbik nyúlkát Kolinak hívták, csintalan és pajkos volt, de mindig gondoskodott a húgairól, akiket Manyának és Anyának hívtak. Anya bátor volt és soha nem félt sem a rókától, sem a farkastól. Gyakran játszottak Koli testvérével a tisztáson és ugratták a ragadozókat.
Aztán gyorsan szétszaladtak minden irányba, olyan gyorsan, hogy a vadászok elveszítették a nyomot. Manya viszont szerény és egy kicsit félénk volt. Ő is szeretett az idősebb nyúlkákkal időt tölteni, de a veszélyes játékoktól mindig távol tartotta magát.
Az erdő összes állatka barátságban élt és mindig támogatták egymást. De egyszer egy vírus beszivárgott az erdőbe és az állatok megbetegedni kezdtek. Ekkor mindenki megijedt, és az erdő legidősebb lakója, a medve, megbízta az összes állatot, hogy találjanak megoldást a vírussal szemben. Amíg megoldást nem találtak, megtiltotta az összes játékot a tisztásokon és réten. Az erdő csendessé vált.
A nyúl apa erdei tudós kutató volt, gyorsan rájött, hogy fel kell találni egy vakcinát a vírus legyőzéséhez, hogy az összes állat újra játszhasson és vidáman szórakozhasson a természetben. Hosszú ideig dolgozott a formulán, végül pedig bemutatott egy kész eredményt az erdei gyűlésen. Minden állat örült, és sietett az oltásért. A medve személyesen gratulált a nyúlnak a találmányához.
Az oltáshoz hosszú sor alakult ki, ott voltak az erdő összes lakói. A sünök a mókusok mögött álltak, a mókusok pedig az elgek mögött. Persze a nyúlkák is jöttek oltakozni. Csak egy nem volt ebben a sorban – Manya nyúlka. Nagyon félt az injekciótól és egyáltalán nem akart oltakozni.
Manya testvérei gyorsan megkapták az oltást és elmentek játszani a barátaikkal, anya és apa is beoltatták magukat, és ezzel példát mutattak a többi állatnak.
De Manya nem ment az injekció elé. Hiszen olyan ijesztő!
Manyka, nyúlka, meg kell kapnod az oltást, különben nem tudsz játszani a testvéreddel és a húgoddal a tisztáson! – győzködte Manyát az anyja.
Anyukám, hogyan nem érted, nagyon félek. Őszintén, mindent megteszek, segítek a házimunkában, megtisztítom a sárgarépát, elrakosgatom a játékokat, csak kérlek, ne kelljen injekciót kapnom? – könyörgött az anyukájának a kicsi nyúlka könnyekben.
Ha most nem kapod meg az oltást, megbetegedhetsz egy szörnyű vírusban, és akkor biztosan nem lesz kedved játszani.
Hát legyen! Úgyis kimegyek játszani! – felháborodott a nyúlka és kiszaladt az utcára a testvéreihez.
A következő napon, ahogy az anyja mondta, Manya megbetegedett. Nagyon fájt a torka és még beszélni sem tudott. Ráadásul Manyának megemelkedett a lázas és nem tudott felkelni az ágyból. Egész nap feküdt, szomorú volt és az ablakon keresztül nézett ki. Az ott a tisztáson a ház előtt Koli és Anya egy üldözgetős játékot játszott, az apa pedig a káposzta öntögetett a kertben. A nap sütött. A madarak énekeltek.
Jön az orvos, Manya – nézett be az anyja a szobába.
Manya csak csendesen bólintott.
Az erdő gyermekorvosa egy öreg bagoly volt, akit Fülöp Szavvicsnak hívtak. Gondosan megvizsgálta a nyúlkát és felírt neki tablettákat. Amikor éppen el akart menni, hallotta, hogy Manya halkan szólítja meg.
Fülöp Szavvics, mondd, lehet-e most megkapnom az oltást? – suttogva kérte a nyúlka.
Hogyan, már nem félsz az injekciótól?
Félek, nagyon félek... de nem akarok beteg lenni.
Ó, te bolond, miért nem mentél rögtön oltakozni? Miért félsz annyira?
Egyszerűen nem szeretem a tűket – vallotta be Manya.
Akarod, megmutatok egy trükköt? – mondta titokzatosan a bagoly.
Igen, ez segít majd elterelni a figyelmemet a betegségről.
A bagoly behívta Manya anyját és valamit súgott a fülébe. Az anya odament a lányához, átölelte és azt mondta:
Nyúlka, most csak rám nézz, jó? Ez lesz a játékunk.
Jó! – felélénkült Manya.
Közben az orvos megfogta a kezét és valamilyen oldattal megtisztította, de Manya ezt meg sem vette észre.
Ismételd utánam, fiam.
Készen vagyok, anyukám!
Nem félek az injekciótól!
Nem félek az injekciótól!
Nagyon bátran beoltatom magam!
Manya egy kicsit habozott, de hamar összeszedette magát és azt mondta:
Nagyon bátran beoltatom magam! Aj! – csak ennyit tudott mondani.
Az anya mosolygott. A bagoly rá nézett és kacsintott.
Anyukám, játsszunk tovább, mit kell még ismételnem?
Semmi, fiam, nincs több.
De Fülöp Szavvics ígért egy trükköt! Igaz? – kérdezte az orvostól.
Már mutattam is, Manya! – válaszolt vidáman, – Nézd meg a válladat.
Manya észrevett a vállán egy kis nyomot az injekció helyén. De egyáltalán nem tudta, honnan kerülhetett oda.
Ó! Hogy lehet ez? – mondta szórakozottan, – Ez valami varázslat?
– Nem, Manyka, ez az oltás! Még azt sem vetted észre, hogy megadtam az injekciót, mert nem nézted az tűt, hanem a játékkal voltál elfoglalva az anyukáddal. Nagyon bátor voltál, hogy ezt megtettél.
Vagyis! Már nem félek az oltásoktól? – csodálkozott Manya.
Úgy tűnik! – nevettek a felnőttek.
Akkor már kimehetek játszani az utcára? – reménykedve kérdezte a nyúlka.
Még korai, Manyka, az oltásnak időre van szüksége, hogy hatjon. Pár nap múlva jobban fogod magad érezni – válaszolta az anyja.
Manya szomorú lett, de megértette, hogy csak egy kicsit kell várnia és jobban lesz. Ráadásul minden nap jobban fogja magát érezni. Az anya kísérte az orvost. Már búcsúzóban az orvos figyelmeztette:
Figyeld meg gondosan Manyka közérzetét, az oltásnak lehetnek kis mellékhatásai. De ez nem biztos. A lényeg, hogy ne aggódj, ez teljesen normális. Hamarosan Manyának már nem lesz félnivaló semmilyen vírusban.
Köszönöm, Fülöp Szavvics, te igazi varázsló vagy.
Mindössze egy hét múlva Manya már játszott a testvérével és a húgával az utcán, és az összes barátjának elmondta, hogy az oltásban nincs mitől félni, csak nem szabad gondolni az injekciót és nem szabad nézni a tűt. Mellékhatásai, ahogy az orvos nevezte őket, nem voltak.
Szaladgált az erdőben és vidáman közölte minden találkozó állattal: „Nem félek az oltásoktól!"
