Reggel korán felébredt Morzsa, az egérke, kibújt a odújából, és a tisztásra szaladt, hogy megnézze, hány szem szamóca termett az éjszaka alatt, és egy kis csészébe gyűjtse őket. Nagyon szerette az édesanyját az illatos csemegével kedveskedni.
Hirtelen meglátja: az ösvényen egy kalap fekszik. Szalmakalap, szép, rózsaszín-kék kockás. Morzsa örült a leletnek.
Ez aztán szerencse! Ez lesz az esernyőm ― gondolta elégedetten. ― Melegben az esernyőm megvéd a naptól, borongós napokon pedig az esőtől.
Alig gondolta ezt, máris egy kis felhő támadt, és gombaesőnek indult. Az egérke a kalap alá bújt, és nem ázott meg. Szárazon maradt. Amikor elállt az eső, Morzsa kibújt az esernyőnek használt kalap alól, és ekkor a mókus, Vöröske, bozontos farkával lepattant egy fenyőről, és így szólt:
Ó, milyen szép kalap! Kérlek, hadd próbáljam fel. Nagy divatbolond vagyok, szeretek szépen öltözködni.
Vöröske felvette a kalapot, elővett egy tükröcskét, és gyönyörködni kezdett magában:
Hamarosan látogatóba kell mennem, ez lesz az új ruhám.
Ekkor egy régi tölgyfáról leszállt Mátyás, a varjú, és rákiáltott:
Add ide nekem ezt a kalapot! Ez lesz a fészkem. Mohát hordok bele, száraz és meleg lesz. Ott fognak élni a kicsinyeim.
A varjú megragadta a kalapot, és a régi tölgy ágaira tette. Ekkor erős szél fújt. A kalap nagyon könnyű volt, nem tudott megkapaszkodni az ágakon, és egyenesen a tóba repült, ahol Tarzán, a békakirály kisfia lakott.
Hurrá! Brekk-brekk! Brekk-brekk! ― örvendezett Tarzán. ― Most lesz csónakom. Úszkálni fogok és hullámokon ringatózni, ha fúj a szellő. Még a barátaimat is elvihetem ebben a csodás csónakban.
A békus beugrott a kalap-csónakba.
Ekkor az összes állat meghallotta, hogy valaki a bokrok között ül és hangosan sír. Benéztek az ágak alá, és látták, hogy a fűben egy kislány ül.
Miért sírsz? ― kérdezték tőle.
Hogyne sírnék? A tisztásra mentem, hogy szamócát szedjek szamócás pitéhez, felvettem a kedvenc kalapomat, de elvesztettem, amikor a illatos csemegét gyűjtöttem. A huncut szél fújta el. Ezt a kalapot nagymama adta nekem a születésnapomra.
A kislány még hangosabban zokogott.
Ne sírj ― sajnálták az állatok a kislányt ―, megtaláltuk. Tetszett nekünk a kalapod. De nagyon jó, hogy megtalálta a gazdáját.
A kislány megörült, és a fejére tette a kalapot. A kalap nagyon jól állt neki.
A kislány felvette a kosarat az érett szamócával, megköszönte az erdei lakóknak, és boldogan szaladt haza. Elhatározta, hogy amikor a nagymama finom szamócás pitét süt, mindenkit meghív az erdei állatok közül egy falatra.
Атрибуты к сказке
Персонажи
Вопросы для обсуждения сказки?
- Куда собрался идти Сухарик рано утром?
- Где он нашёл шляпку? Какая она была?
- Как решил использовать шляпку мышонок?
- Для чего нужна была шляпка белочке? Как белочку звали? (Рыжуля)
- Что бы сделала со шляпкой ворона? Как птицу звали? (Матрёна)
- Как оказалась шляпка в воде?
- Как захотел использовать шляпку лягушонок? Как его звали?
- Почему плакала девочка?
- Кто ей подарил шляпку?
- Что делала девочка в лесу?
- Какая была девочка?