Egyszer volt, hol nem volt, élt egy Fontos Ügy. Nagyon fontos és nagyon nagy volt, ugyanakkor nagyon tehetetlen is. Az erdő szélén lakott, és Erdőszél kis városkát őrizte.
Folyton segítségre szorult. Hol a tető csöpögött be, hol elromlott a csap, hol tűz ütött ki a telken. És már sok-sok éve úgy alakult, hogy Erdőszél városkájának minden férfija segített a Fontos Ügynek. Mert a férfiak erősek és bátrak.
El kell mondani, hogy Erdőszél kedves és otthonos volt. Ott mindig meleg volt, mindig nyár volt. Narancs és virágok illata szállt, a fákon pedig huncut gyerekek mászkáltak. Sok család élt ott, és sok szeretet.
Mindenki jól megfért egymással a városkában: mulattak és játszottak. Minden házban élt kutya vagy macska. És minden gyerek bejöhetett hozzájuk játszani, olyan barátságosak voltak mindenkivel.
Sok játszótér és játszóház volt ott, ahol nagyobb gyerekek és mezítláb totyogó kisgyermekek egyaránt játszottak. Az apróságok éppen csak megtanultak lépkedni, és ügyetlenül követték a nagyobb társaikat. Minden gyereknek volt anyukája és apukája, akik nagyon szerették őket.
De egy szép, napsütéses napon a Fontos Ügy megérkezett a városba. Kissé elbizonytalanodott, amikor meglátta a vidáman futkosó, boldog gyerekeket és a padokon ülő, ugyanilyen boldog anyukákat és apukákat. Nem akarta megzavarni őket, de nem volt hova mennie. Hiszen apák segítsége nélkül nem boldogulhatott.
Sok férfira a Fontos Ügynek nem volt szüksége, ezért nem hívott be mindenkit. A behívottak között volt Márk apukája.
Márk nagyon elszomorodott, hiszen nem tudta, mikor tér vissza apa. Márk nagyon szerette az apját. Mindig sok időt töltöttek együtt, játszottak játékokkal és fogócskáztak. Apa gyakran elvitte Márkot az óvodából. Ez volt a legkedvesebb pillanat, amikor Márk este az óvodában várta, hogy apa megérkezzen.
A kisfiú tudta, hogy hazafelé menet bemennek a ház melletti boltba, és vesznek fagyit vagy csokoládét. Olyan jó volt hazafelé menet elfogyasztani az apja által vett édességet.
Amikor apa elment a Fontos Ügyhöz, Márk nagyon szomorú lett. Ki viszi most haza az óvodából, és ki fog vele játszani? Apa odament Márkhoz, megölelte, és azt mondta:
Csukd be a szemed, kisfiam. Gondolj arra, hogy tegnap milyen versenyt futottunk haza. Milyen jól éreztük magunkat, emlékszel?
Igen, emlékszem. Kati néni macskája keresztbe állt az utamban, mászni kezdett rám, és nagyon lemaradtam tőled, mondta Márk.
Emlékszel, múlt hétvégén hogy horgásztunk? Akkora halat fogtál, hogy majdnem beleestél a folyóba, nevetett apa. Márk is nevetett.
Most pedig képzeld el, hogy én ott állok mögötted. Megvan?
Igen, válaszolta Márk.
Emlékezz, fiam, mindig itt vagyok. Mindig veled vagyok, akkor is, ha nem látsz. És hamarosan biztosan visszajövök. Akkor újra horgászni megyünk, játszunk a kedvenc játékaiddal, és hazafelé az óvodából megesszük a csokoládét. Nyisd ki a szemed.
Márk kinyitotta a szemét, és szorosan átölelte apát.
És ne feledd, hogy anya veled van, ő mindig megvéd. És te majd megtanítod autókat játszani. Meglátod, neki remekül fog menni, mondta apa, miközben anyára nézett.
Mindnyájan jót nevettek.
Aznap este Márk anyukájával elkísérte apát a Fontos Ügyhöz.
Márk már nem volt olyan szomorú, mert tudta, hogy a Fontos Ügy erős apa nélkül nem boldogul, apa pedig itt lesz, és hamarosan biztosan visszajön.