A kis medve egy fatönkön ül és keservesen sír. Egy kis róka szalad el mellette, meglátja és megkérdezi:
Halló, kis medve, miért sírsz?
Senki sem akar velem játszani!
Sóhajtott a kis medve és felzokogott.
Miért is?
Nem tudom. Játszottam a sünivel és a farkassal, de aztán kidobtak!
Sértetten a kis medve a mancsával megsimogatta az orrát, és szomorúan nézett a barátaira, akik nem messze tobozokkal játszottak.
Menj oda és kérj fel a játékba, mondj egy kedves szót: "Kérlek". Senkit sem lehet erőszakkal barátságra kényszeríteni, csak fel lehet kérni a játékba, meg lehet osztani a játékokat, és jónak és segítőkésznek kell lenni.
De a kis medve csak még hangosabban kezdett sírni.
A róka megsajnálta a medvét, és úgy döntött, hogy maga kibékíti őt a barátaival. Odament a róka a sunihoz és a farkashoz:
Halló, barátok! Milyen szépen játszotok!
Igen, nagyon jól szórakozunk ketten! Egymásnak dobálgatjuk a tobozokat, és még célba is tudunk dobni.
Az állatkák ügyesen bedobtak egy-egy tobozot a mókus régi üregébe.
De miért nem vesztek fel a játékba a kis medvét, olyan egyedül van!
Ő csínytevő, összetapossa a tobozainkat. Meg még gúnyolódik is, igaz, suni?
Panaszkodott a farkas.
Igen.
Bólintott a suni.
Nos, bocsássatok meg neki, többé nem fog. A kis medve minden miatt megbánta, csak fél odamenni és bocsánatot kérni. Egyébként pedig játsszunk együtt.
Nem, nem bocsátunk meg, nekünk ketten is jó! Igaz, suni?
Igen.
A róka szétvetette a mancsait:
Ahogy szeretnétek, én megyek a medvéhez.
Ekkor a suni anyja hazahívta. A suni elszaladt, a farkas pedig egyedül maradt.
