Egyszer Mása az erdőbe ment,
Egy kosarat magával vett,
Hogy gombákat szedjen majd
És virágokat gyűjtögessen.
De az úton játszadozva,
Eltévedt! Elveszett az úton!
Nem találta meg az otthon felé vezető utat!
«Ó! Segítsetek, lábacskáim!»
Futott! Nézd, egy kunyhó!
Benne egy sötét öregasszony
Nyöszörög, nyöszörög és nyöszörög.
Nagyon ijesztő a kinézete!
Az egyik lába csikorgat.
Ez pedig a Baba Jaga!
Mása odalépett a kunyhóhoz
És megkérdezte az öregasszonytól:
«Baba Jaga,
Mi a baj veled,
Miért csikorgat a lábad?»
Jaga Mására nézett
És azt mondta: "Megbetegedtem!
Nem tudok enni, nem tudok inni,
Nem tudok állni, nem tudok beszélni.
Még szégyen is kimondani,
Nem tudom megenni téged!!!"
Mása – gondoskodó kislány,
Szívesen segít Jagának.
«Vigyáznia kell magára!
Mássz fel, Jaga, a kályhára!
Majd gondozom téged,
Hogy még száz évet élj!
A megfázás és a torokgyulladás ellen
Vitaminok segítenek!
Áfonya teából – meleg ital,
Málna, segíts ki!
Mézet kell inni a köhögésre,
Fel kell fűteni a fürdőt,
Hogy megmelegítsd a csontokat.
A hátad viasszal kell bedörzsölni!"
Ekkor a munka elkezdődött!
Nem is tudott megfordulni
A mi Baba Jagánk,
Amikor már lábra állt!
«Ó, köszönöm, Mása!
Egészségesebb és szebb lettem!
Szeretnék táncolni és énekelni,
A seprűmön repülni!
Nyugodtan mondhatod,
Hogyan lehetnék hálás?"
Mása kitárta a karjait:
«Hazamennék, apámhoz, anyámhoz».
Baba Jaga a mortárban gyorsan
Hazavitte Mását.
Apa és anya nagyon örültek,
Hogy hazatért a lányuk.
És dicsérték a Másájukat,
Hogy tudott segíteni Jagának.
Jaga pedig integetett,
És hazarepült az erdőbe.
Ilyen a mi Másánk.
Ilyen a ti mesétok!
