Volt egyszer három kicsi Cica. Egyszer, amikor Cicamama elment vadászni, észrevétlenül egy sűrű erdőbe kerültek. Az éj közeledett, de a kicsik nem tudtak visszatalálni az útra, eltévedtek.
Egy elhagyatott odúban a régi tölgyfában maradtak az erdőben. A cicákat minden megijedt, az erdő világa ismeretlen volt számukra: maguknak kellett élelmet keresniük, új otthonukat berendezniük, megtanulniuk az új körülmények között élni.
Az erdő másik oldalán egy magányos Oroszlánné élt. Fia, Oroszlán már régen felnőtt, önálló életet élt, és ő egyedül maradt. Barátja volt egy Mókus, akinek két engedetlen Mókuskája volt.
Egyszer, ágról ágra ugrálva, elszöktek az anyjuktól és találkoztak a Cicákkal. Együtt kezdtek játszani, és nem vették észre, milyen gyorsan telt az idő, szürkült az ég, az éj közeledett.
A Mókuskáknak haza kellett menniük, de az erdőben sötét és félelmetes lett. Hosszú gondolkodás nélkül úgy döntöttek, hogy az új barátaiknál maradnak aludni.
Mama Mókus sokáig várta gyermekeit, ideges volt, és úgy döntött, hogy elindulni keresni őket. Az úton találkozott az Oroszlánnal, és megosztotta vele a bajait.
Az Oroszlánné felajánlotta segítségét a gyerekek keresésében, hiszen ketten több eséllyel rendelkeznek. Mindenkit, akivel találkoztak, megkérdeztek a Mókuskákról, de senki sem látta őket.
Szinte az egész erdőt átkutattuk, hol lehetnek?
Mondta zavartan az Oroszlánné.
Nézzünk még egyszer a nagy régi tölgynél, lehet ott vannak.
A Mókuskák hallották mama hangját, gyorsan kiugráltak az odúból.
A Mókus, örömtől sugárzva, átölelgezte engedetlen gyermekeit.
Nagyon megijedtetek, miért vagytok itt?
Kérdezte mama.
Bocsáss meg, mamám, az új ismerősöinkkel játszottunk, és nem vettük észre, milyen gyorsan telt az idő.
Mentegetőztek a Mókuskák.
De miért élnek ők itt?
Kérdezte Mama Mókus.
Eltévedtek, és most mama nélkül, egyedül élnek ebben az odúban. Senki sem gondoskodik róluk.
Magyarázták a Mókuskák.
Az Oroszlánné beszállt a beszélgetésbe, nagyon szánta a kicsi Cicákat:
Én is olyan magányos vagyok, mint ti, a fiam már régen él külön a családjával. Ha nem ellenkeztek, jöjjetek velem, együtt fogunk élni, lesz egy új családunk!
Abban a pillanatban a Cicák voltak a legboldogabbak! Újra lett mamájuk, aki szeretni fogja őket, nevelni, védeni, megfázástól és betegségektől gyógyítani.
Az Oroszlánné nagyon megszerette az örökbefogadott gyermekeit, gondoskodással és figyelemmel vette körül őket.
Minden mamának szüksége van arra, hogy valakibe öntse lelkét, szeretetét, hogy ne érezze magát magányosnak. És minden gyereknek feltétlenül szüksége van egy mamára, mert csak ő, egy másodpercig sem gondolkodva, odaadja szívét minden gyerekért!
