Kié az elveszett kölyök?
9 066

Kié az elveszett kölyök?

Szerző:
Egy kis szerzői mese egy kislányról és egy kiscicáról, a kedvességről és a segítőkészségről, a barátságról és az irgalmasságról óvodás korú gyerekeknek. A történet megtanítja a gyerekeket, hogy ne menjenek el mások baja mellett, és mindig segítsenek azoknak, akiknek erre szükségük van. Lefekvés előtti olvasmánynak is kiváló.

Egy magányos, szomorú kiscica az eső elől egy fapad alá bújt

Az eső apró, szitáló volt, de a kis Panninak ez még tetszett is.

Olyan örömmel húzta fel rózsaszín gumicsizmáját, és epermintás esernyője tökéletesen illett hozzá! Panni anyukájával sétált. Amíg anyukája a bolt előtt beszélgetett az egyik ismerős nénivel, a kislány bátor kalandorlányt képzelt magának.

Az eső elállt, viszont körülöttük olyan csodálatos pocsolyák voltak! Még a mélységüket is meg lehetett mérni, hiszen nem véletlenül volt ilyen menő csizmája!

Panni nagyon belemerült: most éppen fontos küldetése volt, hogy megtalálja a legmélyebb pocsolyát. Ezért nem azonnal értette meg, honnan hallatszik a nyávogás. Megdermedt, figyelmesen hallgatózott. A panaszos nyávogás megismétlődött. Biztosan a szomszédos pad alól jött ez a hang!

Szia, kicsi, kié vagy? – kérdezte Panni a kis vörös gombócot, amely ijedten kukucskált ki a pad alól.

Anyukáé vagyok! – nyekkent ijedten a kicsi.

És hol van a mamád?

Nem tudom, elvesztem…

Panni, kicsim, indulnunk kell haza. Jaj, ez kinek a kicsije? – kérdezte meglepetten anyukája. Éppen elbúcsúzott az ismerőssel, és odalépett a lányhoz.

Anyukáé! – válaszolta magabiztosan a kislány. – És elveszett!

Szegényke – sóhajtott anyukája –, teljesen elázott! Na, Panni, eldőlt: vidd magaddal az új barátodat. Egy ilyen kicsinek nem szabad itt didergnie. Te meg, kiscica, ne aggódj, megtaláljuk az anyukádat!

Tényleg megtalálják? – kérdezte szomorúan a kiscica.

Persze – felelte Panni. Óvatosan vitte karjaiban a kis vörös gombócot.

Otthon a kicsi egyre jobban érezte magát. Megszáradt, rendbe szedte a bundáját, Panni pedig tejecskével kínálta. A kiscica elmondta, hogy anyukájával és a gazdi nénivel él, és hogy azelőtt sosem volt az utcán. A néni azonban kiment a szomszédasszonyhoz, és az ajtót nyitva hagyta, valószínűleg szórakozottságból.

A macskamama aludt, Cirmosnak (így hívták a kicsit) pedig teljesen unatkozott. Úgyhogy úgy döntött, egy percre kimegy a házból, csak megnézi, mi érdekes van az utcán, aztán rögtön visszajön.

Az utcán azonban meglátott egy nagyon érdekes madarat! A kicsi észre sem vette, és már egy idegen udvarban találta magát. A madár hirtelen elrepült, és elkezdett esni az eső.

Anyu és a néni aggódnak, nem tudják, hol vagyok. Hogyan találok most haza? – sóhajtott szomorúan Cirmos.

Tudom, tudom! – Panni elhozta a filctollakat és a füzetet. – Írunk hirdetést!

Ügyes vagy, lányom – dicsérte meg anyukája –, biztos vagyok benne, hogy a hozzátartozóid, Cirmos, hamarosan megtalálnak. Addig is maradhatsz nálunk vendégségben, ugye nem bánod?

Dehogynem bánom. Köszönöm szépen.

Másnap csengettek a lakásban. A macskamama és a gazdi néni jöttek a kiscicáért. Pannit egyszerre töltötte el szomorúság és öröm. Már megszerette a kicsit, de a felnőttek megígérték, hogy ezentúl gyakran találkoznak majd.

Panni leült az asztalhoz. Nagyon szerette volna lerajzolni új barátját, és ekkor a betűk, mint huncut kis gyerekek, táncolni kezdtek a füzetlapon:

«Kié az elveszett kölyök?
Sír a padom alatt a cica,
Esik rá az eső, nyirkos,
Nedvesít, de nem melegít.

Kié ez a vörös fiú?
Mint egy napsugaras kis nyúl,
Ki elveszett anyukájától.
Hiszen valakinek ő a legfontosabb,

A legkedvesebb, a legcsodásabb,
Egy jó kiscica, a legszebb.
Hogyan veszhetett el így,
Este késő, egyedül maradt?

Itt fagy most a kölyök,
A kicsi vörös cica.
Gyorsan keresni kell, barátaim,
Nem mehetünk el mellette szó nélkül.

Keservesen sír a kisgyerek,
Valakinek a kölyke, cica.
Amíg a kicsit befogadták,
Drágám, hiszen nem vagy egyedül,

Melegítünk, etetünk téged,
Bár nem vagyunk családod.
Anyukád is itt van közel,
A „köszönömöt” tekintetével mondja majd,

Megmossuk a kedves kis morzsát.
Elkísérjük a kiscicát és a macskát.
Hiszen nem lenne szabad így lennie a világon,
Hogy gyerekek vesszenek el!»

Lányom, csodálatos vers, ügyes vagy! – mondta anyukája Panninak. – Azt hiszem, Cirmosnak, az anyukájának és a nagymamának is tetszeni fog.

Igen, csak vajon mikor látom majd újra? – sóhajtott a kislány.

Holnap este eljönnek hozzánk látogatóba – mosolygott anyukája –, hiszen megígértük, hogy majd találkoztok!

Hurrá! – kiáltotta Panni.

Barátságuk Cirmosszal csak most kezdődött. Előttük állt még sok nap játékkal és sétával. Persze mindig felnőtt felügyelet mellett. Hiszen a kicsiknek még nőniük kell, különben megint elvesznek! És nem szabad, hogy a világon elvesszenek a gyerekek!

A mese Kié az elveszett kölyök? FB2 formátumban elérhető telefonokra, tabletekre, számítógépekre és e-könyv olvasókra.
Hasonló mesék
Hogyan ismerkedett a Gombóc az internetes oldalakon
Hogyan ismerkedett a Gombóc az internetes oldalakon
A Gombóc is magányos tud lenni. Ezért úgy döntött — regisztrálok egy ismerkedős oldalra. Ezzel kezdődött minden. Kortárs tanmese arról, hogyan ismerkedett a Gombóc az interneten
5 782 3
Hogyan cserélték el a nyúl és a farkas a farkukat
Hogyan cserélték el a nyúl és a farkas a farkukat
Tanulságos modern mese arról, hogyan döntött a Nyúl és a Farkas, hogy elcserélik a farkukat. Vajon mi sül ki ebből?
31 898 3
Mese a hercegnőről és a sárkányról
Mese a hercegnőről és a sárkányról
Egy modern mese egy hercegnőről, aki nagyon-nagyon félt a félelmetes sárkánytól. De egy napon legyőzte a félelmét és elhatározta, hogy meglátogatja őt... És így született egy új barátság.
12 391 4
A három pite meséje
A három pite meséje
Egyszer azt mondta a király a lányainak — süssetek nekem mindegyikőtök egy pitét a születésnapomra. Két leendő hercegnő teljesítette a feladatot, a harmadik pedig üres kézzel érkezett. Ebből az авторской meséből megtudhatod, miért
5 412 3

Szeretnél értesítést kapni az új mesékről?

↑