A nagy Tudás országban, a híres Matematika városban, a Füzetutca utcán laktak a jelek: Plusz, Mínusz és az Egyenlőség jele.
Barátságosan éltek együtt, de mindig, amikor csak lehetett, vitákba keveredtek arról, hogy közülük ki a legfontosabb.
Egyik este Plusz és Mínusz az asztal mellett ültek és feladatokat oldottak meg. Semmi sem jelezte a bajt.
Hirtelen Plusz azt mondta:
Bennem két pálcika van, tehát én nagyobb és fontosabb vagyok, te pedig csak mindenkitől mindent tudsz elvenni! Mínusz csak egy vonal, semmi több!
Mínuszt megbántották ezek a szavak, nagyon megsértődött és elment, ahova a szeme vitte.
Másnap reggel a városban igazi katasztrófa történt. Plusz, mint szokott, bement a munkára, de ott teljes káosz volt. A példák megoldásai egyáltalán nem stimmeltek, a számok őrült sebességgel nőttek. Az Osztás jel segítségre sietett, de neki sem sikerült mindent helyrehozni.
Az Egyenlőség jele félreállt és figyelte a kialakult rendetlenséget. Ő bölcs jel volt és mindig helyes döntéseket hozott.
Nem tudni, hogy ez hogyan végződött volna, de az Egyenlőség azt mondta:
Ti mindketten fontos és szükséges jelek vagytok!
Plusz, keresd meg a Mínuszt, ezt azonnal helyre kell tenni.
Plusz megtalálta Mínuszt és bocsánatot kért.
Együtt visszatértek a Matematika városba, odamentek az okos Egyenlőség jelhez, és a két oldalára álltak.
Az Egyenlőség pedig azt mondta:
Minden jel egyformán fontos és egyenlő számomra, mindenképpen mindegyiknek helyet találok a szívemben. Ígérjetek, hogy soha többé nem vagytok majd összeférhetetlen!
Azóta a városban szeretet, megértés és kölcsönös segítségnyújtás honol.
